Az Európai Űrügynökség ExoMars missziója során az ősi marsi élet jelei után kutatnak majd az Oxia Planum eddig felfedezetlen régiójában: azért pont itt, mert a terület üledékes kőzete egykor vízben gazdag helyszín lehetett a vizsgálatok szerint és ezért jó esély kínálkozik arra, hogy új információkat szerezhetnek az esetlegesen a mélyben rejtőző organikus anyagokról a marsjáró által gyűjtött minták elemzése során. Mivel a felszíntől nagyobb távolságban lévő kőzetek nagyobb eséllyel tartalmaznak megfelelő állapotban megőrzött anyagokat, ezért az eddigiektől eltérően nem néhány centiméteres, hanem több méteres mélységből kell majd a mintákat beszerezni, emiatt a Rosalind Franklin felépítése eltér majd a korábbi roverekétől.

A marsjáró az ExoMars programnak az orosz-ukrán háború miatti elhalasztása miatt jelenleg egy ultratiszta teremben várakozik 2028-as indulására, ahová minden mérnök csak a legprecízebb biztonsági előírások betartásával léphet be a szennyezések elkerülése miatt. A Rosalind Franklinnek azonban létezik egy kevésbé szigorúan őrzött és aktívabb dublőre, az Amalia, ami az eredeti rover pontos mása és rajta végzik el azokat a próbaműveleteket, amelyek során a marsjáró képességeit ellenőrzik.

Amalia egy közelmúltbeli teszten rekordot döntött: minden eddiginél mélyebbről sikerült mintát kiemelnie az ALTEC kísérleti helyszínén.

A teremben a marsi viszonyokat szimulálják olyan anyagok felhasználásával, amelyek a bolygó talajának összetételét imitálják, többek között szilikátok, homok és vulkáni talaj keverékével. A fúrások során a harmadik napon ért le a rover abba a mélységbe, ahonnan már a célnak megfelelő anyagból, a gipsz ásványokból tudott mintát venni és egy 1 centiméter átmérőjű darabot emelt ki belőle. A keresett réteg 1,7 méter mélységben található, míg a Perseverance ennél jóval sekélyebb rétegből, mindössze 7,1 centiméterről hozott fel mintát a Marson. A leendő misszió különlegessége, hogy a kőzetet nem visszatérése után, itt a Földön, hanem a helyszínen tesztelik le és még a rover mobil laboratóriumában elvégzik azokat a vizsgálatokat, amelyek során fontos tudományos információkat kaphatnak a kiemelt kőzetekkel kapcsolatban. A megőrölt és felhevített anyagról feldolgozás előtt képeket készítenek a PanCam kamerával és egyúttal meggyőződnek róla, hogy a minták egészen biztosan bekerültek a gyűjtőedénybe.

Mivel az ExoMars misszió elsődleges célja a talaj vegyi elemzése, ezért a sikeres teszt jó hírt jelent a leendő küldetés szempontjából, amelyre a frissített tervek szerint 2028 előtt nem kerül sor. A küldetés újbóli elhalasztása és az orosz partnerek kiszállása a programból jelentős problémát jelent ugyan, de a körvonalazódó tervek szerint a 3-4 év alatt megépített új leszállóegység, ami a Roszkozmosz űreszközét, a Kazachokot helyettesíti majd, működőképes lehet a kijelölt határidőre és a 2030-as landolás után még legalább fél év áll majd rendelkezésre a beköszöntő porvihar-szezon előtt a tudományos kutatások elvégzésére.

(Fotó: ESA)