Noha akadtak kivételes gladiátorai a római társadalomnak, akik nem rabszolgaként vagy fogolyként tengették napjaikat, társadalmi megítélésük mégis nagyjából a prostituáltakéhoz hasonlítható, hiszen pénzért cserébe eladták szolgáltatásaikat, esetünkben a testüket. Történelmi feljegyzések alapján ettől függetlenül a nők szexszimbólumként tekintettek rájuk, a Medium cikke szerint emiatt a gladiátor-mérkőzések nézőtere rendre csordultig telítve volt hölgyekkel, akik hajlandóak voltak akár nagyobb összeget is fizetni egy örömteli éjszakáért. Tulajdonosaik azonban nem adták könnyen rabszolgáikat, így a nők jobban jártak, ha inkább testőrként fogadták fel őket.

Hiszen utána lényegében már nem számított, ki mit ért testőrködés alatt.

Bár a római történészek gyakran civilizálatlan barbárokként ábrázolják őket, a gladiátorok mégis hatalmas hírnévre tettek szert az alacsonyabb osztályok körében. Portréik számos nyilvános hely falát díszítették; a gyerekek agyagból készült gladiátor akciófigurákkal játszottak; a legsikeresebb harcosok pedig a mai élsportolókhoz hasonlóan reklámozták a korabeli termékeket. De arról is születtek történetek, hogy a gladiátorok éjszaka idegen házakba osontak, és elkapták a lányokat a hálószobáikban. Ám a nőket úgy tűnik ez sem tartotta vissza, sokan például gladiátorvérbe mártott ékszert viseltek, míg mások a harcosok verejtékét belekeverték kozmetikumaikba, mert afrodiziákumként tekintettek az izzadtságcseppekre.

Egy Pompeiiből fennmaradt graffiti eleveníti fel Celadus, a trák harcos történetét, aki állítólag - mai szóhasználattal élve - igazi csajmágnes volt, és igyekezett annyi nőt kielégíteni, amennyit csak tudott. Mivel e sorok szerzőinek kiléte ismeretlen, ezért nem tudhatjuk biztosan, hogy Celadus valóban az volt-e, akinek leírták, vagy ez a valaki csupán igyekezett jó benyomást kelteni róla.

Szintén a Medium írt cikket Marcus Aurelius császár, első és egyetlen felesége, Faustina, valamint egy gladiátor különös szerelmi háromszögéről. Bár Faustina csapodár természetéről korábban is keringtek pletykák az udvarban, egy alkalommal állítólag annyira beleszerelmesedett egy harcosba, akit megpillantott a lelátóról, hogy szó szerint belebetegedett, és lázas lett. Miután Faustina megosztotta gondját férjével, amaz tanácsosaihoz fordult, hogy hogyan elégíthetné ki felesége vágyait. A bölcsek pedig azt tanácsolták, hogy végezzen a gladiátorral,

mialatt az éppen Faustinával közösül, így az asszonyt beboríthatja a gladiátor gyógyító vére.

A sztori valóságalapját persze most sem vehetjük biztosra, az mindenesetre kiderül belőle, hogy a gladiátorokra valóban két lábon járó, élő afrodiziákumként tekintettek.

A női gladiátorok félmeztelenül harcoltak

Egy, a hamburgi múzeumban őrzött kétezer éves bronzszobor egy női gladiátort, méghozzá egy győztest ábrázol – legalábbis Alfonso Manas, a Granadai Egyetem kutatója szerint. A szoborból egy félmeztelen női alak rajzolódik ki, akin mindössze egy lágyékkötő és a bal térdén egy pólya van, magasba emelt kezén pedig egy sica, azaz a gladiátorok által használt hajlított kard lehet. Ez volt az a mozdulat, amit a párbaj során győztes gladiátorok a verseny végén tettek.

A női gladiátor a földre, valószínűleg a legyőzött ellenfelére néz. A precíz, életszerű ábrázolás azt sugallja, hogy a szobrot egy valós személyről mintázhatták, a szobor származási helye azonban ismeretlen. A műalkotások ritkaságára kézenfekvő magyarázat lehet, hogy női gladiátorokat csak elenyésző számban lehetett találni az ókori Rómában. (Septimius Severus császár időszámításunk előtt kétszázban tiltotta el a nőket a véres párbajoktól).

Manas szerint a szobor egyértelműen gladiátort ábrázol, mivel a női atlétákat például sohasem ábrázolták félmeztelenül,

de árulkodó jel még a szobor bal térdén látható kötés, a testtartás – magyarázza a kutató. Anna McCullough, az Ohio Állami Egyetem professzora azonban arra figyelmeztet, hogy van egy lényeges kérdés, ami kétségessé teheti az identifikációt: a szobron ugyanis nincs sisak, lábvért vagy más páncél.

„A készítőnek egyetlen oka volt arra, hogy félmeztelenül ábrázolja a harcost: megmutatni, hogy ez nem férfi, hanem egy női gladiátor” – mondja McCullough. Azt Manas is elismeri, hogy a nőkön biztosan volt még valami (pajzs vagy sisak), amikor beléptek az arénába, ezért valószínűleg ebben az esetben arról lehet szó, hogy a nő eldobta ezeket a győzelem pillanatában, a szobrász pedig megörökítette.

(Fotó: LiveScience, Aceaustin, Getty Images Hungary)

További cikkek a témában:

Vegetáriánusoknak építettek utópisztikus várost Kansasben, de a kísérlet szomorú véget ért Különleges közösséget terveztek létrehozni a 19. századi Egyesült Államokban a Vegetáriánus Kansas Bevándorlási Egyesület tagjai: Octagon City-ben betiltották a húsfogyasztást és mindenkinek morális elvek alapján kellett élnie az életét. Egy év elteltével azonban csak négy lakos maradt és ők is kezdtek megbetegedni.

"A férfiak egy része nőnek öltözött, hogy megmeneküljenek, de lelőtték őket" Több mint száz év eltelt a Titanic katasztrófája óta, az ember viszont még ma is beleborzong, ha eszébe jut, mi történhetett ott aznap éjszaka. Most részben megtudhatjuk, cikkünkben ugyanis összegyűjtöttünk pár túlélői beszámolót.

Az amerikai indiántörténelem véres mészárlása, a "Könnyek Útja" Miután az első európai telepesek felbukkantak az amerikai kontinensen, szinte mindennapossá váltak az összecsapások a hódítók és az otthonukat védelmezni próbáló indiánok között.