A koronavírus-járvány életünk és gazdaságunk minden területét alaposan felforgatta, de az egyik leglátványosabb hatása a polgári repülésben tapasztalható. Az égről szinte eltűntek a gépek, sorra jönnek a hírek a légitársaságok leállásáról és senki nem tudja, mikor jön el az ideje, hogy az emberek újra tömegesen repülni akarjanak.

Pedig biztosan eljön előbb-utóbb, és akkor jó lenne, ha nem pont oda térne vissza minden, ahol a vírus megjelenésekor tartott. Vagy esetleg még az elé az állapot elé. Emlékszünk még rá egyáltalán, hogy épp kialakulóban volt egy mozgalom az indokolatlan légi utak számának csökkentésére? Hogy Greta Thunberg tüntetőleg vitorlással utazott konferenciáról konferenciára, hogy Nyugat-Európában tömegesen kezdték áttervezni utazásaikat a vasútra és hogy kialakult egy olyan fogalom, hogy "repülés-szégyen", flight-shame?

A repülés elképesztő ütemű fejlődésen ment át az utóbbi évtizedekben. A fapados légitársaságok demokratizálták a légi utazást, hatalmas tömegek számára nyílt meg a lehetőség, hogy röhejesen olcsón, akár évente többször is elutazzanak óriási távolságokra, a közösségi média pedig masszív nyomást fejtett ki az emberekre, hogy akarjanak is élni ezzel a lehetőséggel. Íme, egy kép arról, milyen meredeken is tört az égbe a szállított utasok száma és légiáruk mennyisége, hogy stílszerűen fogalmazzunk:

Csak ebben az évtizedben több mint duplájára nőtt a repülő emberek száma évente. Természetesen a technika fejlődésével a repülők hajtóművei egyre hatékonyabbá váltak, a logisztika és a kihasználtság javulása az egy főre jutó kerozinfelhasználást nagyban csökkentette kilométerenként, de az abszolút energiafelhasználási és CO2-kibocsátási számok így is egyre nyugtalanítóbban nőttek. Az emberiség teljes CO2-emissziójának körülbelül negyede írható a közlekedés, szállítás számlájára, ennek a negyednek pedig a bő tizede a repülésére:

Erre persze mondhatjuk, hogy nem olyan sok, viszont míg a többi CO2-kibocsátó szektort egyre komolyabb adók és büntetések szorítják rá az elérhető zöld technológiák alkalmazására, a repülésben eddig se komolyabb adók nem voltak, se a közeljövőben reálisan számításba vehető alternatív energiaforrások. A CO2-semleges energiahordozók (bioüzemanyagok) világszerte tavaly alig 0,5%-át tették ki a teljes üzemanyag-felhasználásnak. Ehhez képest, mint tudjuk, már a kocsiba is olyan benzint tankolunk, amelynek kb. tizede bioetanol.

A politika, a kormányok épp mostanában kezdtek volna elkezdeni komolyan foglalkozni a repülés CO2-emissziójának és úgy általában, szennyezésének kérdésével. Már jöttek az ötletek, tervek karbonadóról, kötelező emissziócsökkentési ütemekről (mint az autóiparban, ugye), amikor beütött a COVID-19, és ez történt (a légiforgalom Görögország felett januárban és április elején):

A vírus kinyírta a turizmust, kinyírta a légiforgalmat, és a kormányzatoknak nem a repülés korlátozásával kell foglalkozniuk, hanem azzal, hogy miként segítsék az emberek tízezreit foglalkoztató légitársaságokat a túlélésben a krízis idejére. Vajon mi lesz most a zöldítési tervekkel?

Az USA már kukázta is az egészet. Nancy Pelosi, az Egyesült Államok kongresszusának házelnöke ugyan korábban tett egy javaslatot arra, hogy 2050-ig meg kellene felezni az amerikai légitársaságok CO2-kibocsátását, de ezzel most senki nem foglalkozik. Az EU viszont igyekszik szem előtt tartani a tervezett zöldülést is a válságkezelésben.

Miguel Arias Cañete, a tavaly leköszönt környezetvédelmi biztos már figyelmeztette az uniós küldötteket, hogy az állami mentőcsomagok megtervezése során vegyék figyelembe, dolgozzák be a tervekbe az emissziócsökkentési szempontokat is, különben a válság elmúltával megint ott találhatjuk magunkat, ahol előtte voltunk. Karbonadót vagy a légitársaságok emissziós kibocsátási kvótakereskedelembe bevonását javasolja a kormányok számára.

Viszont ezek a kormányok nem igazán akarnak közösen gondolkozni. Az olasz kormány pillanatnyilag (nem először) az Alitalia életben tartására koncentrál, CO2-emissziós szempontokat nem vesznek figyelembe. Lengyelország a légitársaságok kivonását javasolta már március elején minden karbon-korlátozással kapcsolatos uniós intézkedés alól. Hollandia ugyanakkor jelezte: vírus ide vagy oda, a jövőre tervezett légiközlekedési karbonadót menetrend szerint életbe fogják léptetni. Franciaország jóváhagyást kért és kapott a légiközlekedéssel kapcsolatos adók bevezetésének elhalasztására 2021-ig, de a francia légitársaságok még ezután is kapnak egy 24 hónapos haladékot a pénzügyi kötelezettségek törlesztésére.

Maguk a légiközlekedésben érdekelt cégek persze próbálják halogatni a karbonadók, emissziós korlátozások bevezetését. Mint mondják, a szükséges technológia még nem elég fejlett ahhoz, hogy biztonságos alternatívát tudjanak felmutatni a kerozin-égetéssel szemben.

Mindenesetre biztató, hogy az EU Bizottsága március végén négyhetes társadalmi vitára bocsátotta "ReFuelEU Aviation” nevű programját, melyben a bioüzemanyagok gyártását és légiközlekedési felhasználását célzó ösztönzőrendszerrel kapcsolatban kéri minden érintett véleményét. De tényleg: bárkiét, aki repül vagy aki felett repülnek, szóval ha van gondolatod a repülés zöldítésével kapcsolatban, itt elmondhatod!