A WASP-39b, vagy más néven Bocaprins exobolygó felfedezését 2011-ben jelentették be, nevét pedig 2020 januárjában kapta a karib-tengeri Aruba szigetének homokos tengerpartja után. A Földtől 698 fényévnyire lévő bolygó a Szaturnuszhoz hasonló nagyságú, de igen magas felszíni hőmérséklete miatt (900 Celsius-fok) felpuffadt és emiatt elnyerte a "bolyhos" Szaturnusz elnevezést. Egy G-típusú csillag körül kering, amelyhez sokkal közelebb kerül a bejárt pályája bizonyos pontján, mint a Naphoz közeli Merkúr: a WASP-39b 7,2 millió kilométerre közelíti meg a csillagát, a WASP-39-et. Az élet kialakulásának lehetősége emiatt meglehetősen alacsony a bolygó felszínén, de az égitest más tekintetben tartogat olyan érdekességeket a kutatók számára, ami egészen egyedivé teszi és ami nem várt újdonságot hozott a korábbi vizsgálatok során.

Idén augusztusban egy nemzetközi kutatócsoport bejelentette, hogy most először szén-dioxidot detektáltak egy exobolygó légkörében: a WASP-39b atmoszférájának megfigyelése során közeli infravörös tartományban 4,1 és 4,6 mikron között kiugrást mutattak a mérőeszközök, ami a CO2 jelenlétére utaló jel. A megfigyelést a James Webb Űrteleszkóp (JWST) közeli infravörös spektrográfjával, a NIRSpeckel végezték és az eredmények az újonnan szolgálatba állított űrtávcső egyedülálló képességeit bizonyítják: a Hubble és a Spitzer teleszkópok korábban csak a vízgőzt, a nátriumot és káliumot tudták kimutatni az összetevők közül. A JWST most még egy újabb nagy lépést tett az extraszoláris bolygó feltárásának útján és egészen részletes adatokat szolgáltatott az égitest jellemzőiről, amelyek még a bolygó kialakulásának körülményeit is megmagyarázhatják.

Az elmúlt hónapokban összesen 5 olyan tanulmány született, amelyek a WASP-39b-vel foglalkoztak és a Nature-ben megjelenő publikációk az exobolygó légköréről annyi új információt tartalmaznak, aminek köszönhetően a WASP-39b az univerzum eddigi legjobban feltérképezett exobolygójává vált. A JWST NIRCam, NIRISS és NIRSpec eszközeivel gyűjtött adatokból kiderült többek között, hogy a Bocaprins légkörében hasonló módon zajlik a molekulák átalakulása, mint a Földön az ózon létrejötte során, csak az exobolygón kén-dioxid képződik a folyamat eredményeként. A sűrű kénes felhők emellett szilikátokat is tartalmaznak, valamint (ahogy azt már korábban is tudták a kutatók), oxigént, szenet és hidrogént is.

Az utóbbi összetevők arányainak vizsgálata segített rávilágítani a bolygó múltjára is,

ugyanis a mennyiségekből lehetséges kideríteni a keletkezés körülményeit. Ez alapján valószínűsíthető, hogy az égitest a napjától a mostani távolságánál messzebb jött létre, méghozzá sok kisebb bolygókezdemény összeütközése során, amelyek egy idő után nagyobb egységgé olvadtak össze, megalapozva a WASP-39b korai struktúráját.

Az elkövetkező időkben a kutatók további új adatok áradatának érkezését várják a James Webb Űrteleszkóptól és a mostani megfigyeléseket csak az első teszteknek tartják, amelyekkel bizonyították az űrtávcső hibátlan teljesítményét, de amelyekkel még közel sem aknázták ki annak minden lehetőségét. A JWST és a későbbi utódainak méréseivel pedig a remények szerint megvalósulhat a régóta áhított cél és esetleg más régiókban, Naprendszeren kívüli bolygókon is az élet nyomait fedezhetik fel a csillagászok.

Frissítés: a cikk előző verziójában tévesen adtuk meg a WASP-39b-nek a csillagától való keringési távolságát.

(Fotó: NASA, ESA, CSA, L. Hustak (STScI), Melissa Weiss/Center for Astrophysics/Harvard & Smithsonian)