A Skandináv-Mediterrán folyosó a Transzeurópai Közlekedési Hálózat (TEN-T) leghosszabb útvonala, amely 4858 kilométer hosszan szeli át Európát észak-déli irányban. A Helsinkiből induló vasútvonal eközben keresztülhalad Svédországon, Dánián, Németországon és Ausztrián is, hogy végül Olaszországon át érje el Máltát.

Az útvonal nehézsége, hogy a vonatoknak Olaszország eléréséhez át kell jutniuk az Alpokon is, ami igencsak lelassítja a forgalmat. Erre leginkább az Innsbruck és Fortezza között található Brenner-hágót használják, amelyen keresztül már 1867 óta lehet átjutni vonattal Ausztriából Olaszországba, jelenleg pedig az Alpokon keresztülhaladó teherforgalomnak nagyjából a 40%-a ezen a hágón halad át. Bár az 1371 méter magasban húzódó hágó egész évben járható, ugyanakkor a vonatokat a meredek emelkedő olyannyira lelassítja, hogy a teherforgalom nagyjából kétharmadát inkább közúti szállítmányozással oldják meg, ami nem csak hatalmas dugókat okoz az Alpokban, de a levegő minőségét is jelentősen rontja.

Az Európai Unió már az 1990-es években elhatározta, hogy kezdenek valamit a problémával, aminek eredményeképpen végül 2008-ban indulhatott meg a Brenner-bázisalagút kiépítése. Az alagút mintegy 55 kilométer hosszan köti majd össze Innsbruckot Fortezzával, ezzel körülbelül 25 percre csökkentve a normál esetben 80 perces utat. A tervek szerint a villamosított pályán naponta körülbelül négyszáz vonat haladhat majd keresztül, személyvonatok esetében akár 250 km/h-s sebességgel, jelentős környezetterheléstől szabadítva meg a környékbeli területeket.

A jelenlegi tervek szerint 2032-re elkészülő, nyolcmilliárd euróból épülő alagút közvetlenül kapcsolódik majd egy másik, 14 kilométer hosszú alagúthoz is, amit 1994-ben építettek azzal a céllal, hogy tehermentesítsék Innsbruckot a vasúti forgalom alól. A két alagút összességében több mint 64 kilométer hosszú lesz, amit nagyjából úgy lehet elképzelni, mintha Budapestet egy, a Moszkva térről induló alagúttal kötnénk össze Székesfehérvárral. A teljesen kiépült alagútrendszer ezzel a világ leghosszabb alagútja lesz, megelőzve a jelenlegi rekordtartót, a svájci Gotthárdi vasúti alagutat is.

A Brenner-bázisalagútban a két főalagút egymástól mintegy hetven méterre található, amelyeket 333 méterenként kötnek össze egymással. Az alagút mentén három föld alatti "vészállomást" is kialakítanak, így ha valami balul sül el, az utasok ezekbe menekülve kereshetnek menedéket vagy juthatnak ki a föld alól. A 8,1 méter belső átmérőjű alagutak kifúrásához összesen 21,5 millió köbméter talajt kell megmozgatni, amelyet részben fúrással, részben pedig robbantással távolítanak el. A kibányászott talajnak nagyjából az egyharmadát azonnal újrahasznosítják és beton formájában felhasználják az alagút építéséhez, a talaj többi részéből pedig olyan területeket fognak feltölteni, amelyek alkalmasak lehetnek az újraerdősítésre.

(IE, Fotó: BBT SE)

Miért nem épült még híd az Egyesült Államok és Oroszország között? A terv már több mint egy évszázada napirenden van, bár az utóbbi időben már nem is annyira hídban, inkább alagútban gondolkodnak.