Beszédünk pontos eredetét a mai napig számos megválaszolatlan kérdés övezi, egyes kutatók szerint azonban a nyelv eredete sokkal inkább ritmusos arckifejezésekre, mintsem a főemlősök hangképzésére visszavezethető. Azt mindenesetre már megmérték, hogy beszéljünk bár magyarul, angolul vagy bármilyen más nyelven, egy ember átlagosan 2-7 alkalommal nyitja ki száját, ugyanennyi hertzen beszél, illetve minden,nyitástól zárásig terjedő folyamat egy szótagnak felel meg. A szakemberek korábban már megfigyeltek hasonló jelenséget orangutánok és makákók gesztusaiban, csimpánzoknál azonban eddig még nem. André Pereira, a St. Andrews Egyetem pszichológusa és munkatársai vadon, valamint fogságban nevelkedett csimpánzok hangfelvételeit vizsgálták; elemzéseik során kiderült, hogy az afrikai majmok átlagosan négy hertzen, a beszédhez hasonló ritmusban csettintenek ajkaikkal – olvasható a ScienceAlert-en.

A kutatók szerint mindez arra utal, hogy beszédünk az ősi főemlősök ritmikus jeleire épül, noha elméletüket még további kutatásokkal is bizonyítani kell.

Míg az efféle csettintés a makákók és a gibbonok esetében feltételezhetően veleszületett adottság, addig egyes nyelvészek amondók, hogy az orangutánok menet közben sajátítják el a hangképzést. A csimpánzok többnyire a társas érintkezés megkezdésekor vagy annak meghosszabbítása céljából, például egymás tisztogatásakor adhatnak ki hangokat. Jelen tanulmány szerzői azt is megemlítik, hogy a cuppogás gyakorisága változó a csimpánzok között, de akadnak olyan képviselőik, akik egyáltalán nem adnak ki efféle jelzést. Az adatok alapján bizonyos populációk között akár két hertzes eltérés is lehet a frekvenciában, a vadon élő és a fogságban tartott csimpánzok hangalkotása között ugyanakkor nem találtak szisztematikus eltérést. Pereira hangsúlyozza, hogy a tanulmány nem minősül reprezentatívnak, ezért a jövőben további vizsgálatok kellenek a csimpánzok csettintős kommunikációjának megértéséhez.

A csimpánzok gesztusai és kifejezései az emberi kommunikációban is megtalálhatók

A brit Roehamptoni Egyetem szakértői több száz felvételt készítettek az ugandai Budongo-erdőben élő csimpánzokról, majd a videók alapján összesen ötvennyolc játékos gesztust azonosítottak. A Science Alert-ben publikált kutatás szerzői arra keresték a választ, hogy az emberi kommunikációra érvényes, egyetemes törvények megjelennek-e a csimpánzok között is.

Az már korábban bebizonyosodott, hogy a majmok a vokális kommunikációjuk során használják a vizsgált szabályokat, ám mivel a csimpánzok egyszerre több vizuális jelet alkalmaznak, a mostani nyelvi rendszer elemzése merőben új kihívásnak számított. Az emberi kommunikációban alkalmazott, majmoknál is megfigyelt George Kingsley Zipf amerikai nyelvész törvénye megfogalmazza, hogy milyen gyakran használunk egy adott szót a többihez képest. Például a második leggyakrabban használt szavunkat feleannyiszor mondjuk ki, mint a leggyakoribbat. Emellett Zipfnek feltűnt, hogy a legtöbbet kimondott szavaink a legrövidebbek. Ez viszont nem csak az emberi nyelvekre vonatkozik; makákóknál és delfineknél is megfigyelték már, ebből pedig az következik, hogy a hatékonyság több faj kommunikációs alapját jelenti. A majmok nem verbális jelzéseinek elemzése azonban első körben nem támasztotta alá teljesen Zipf törvényét. A vizsgált kétezer-százharminchét kifejezés analizálása közben nem találtak egyértelmű kapcsolatot az egyes jelek használatának gyakorisága, valamint időtartama között. Viszont csoportosították a gesztusokat, majd külön-külön átlagolták időtartamukat. Így már egyértelműen látszott, hogy Zipf törvénye a csimpánzok esetén is érvényesül kivéve, ha egész testüket bevonták a kommunikációhoz. Akkor ugyanis nem találtak összefüggést.

A konklúzió tehát az, hogy bár az egyetemes elvek sokszor működnek, mégsem mutatnak általános mintát.

Míg a másik vizsgált kommunikációs alapelvet, Menzerath törvényét ami alapján a nyelvben az egység nagysága és az azt felépítő összetevők mérete között fordított összefüggést találhatunk, ugyancsak nem sikerült teljesen beigazolni. Nem úgy a csimpánzok által használt kifejezések csoportosításánál, ahol a törvény ismét remekül működött.

A hatékonyság közös bennünk

Ezek a törvények jól mutatják, hogy igyekszünk a nyelvet hatékonyabb formába tömöríteni. Magyarán legyen szó rólunk vagy a majmokról, közös tulajdonságunk, hogy nem szívesen teszünk komoly erőfeszítéseket a hatékony kommunikációért, ha egyszerűbben is megoldhatjuk.  Noha van különbség az emberek és a majmok kommunikációja között, az általuk használt hangokkal és kifejezésekkel, hozzánk hasonlóan mégis ugyanaz a cél vezérli őket: minél kevesebb energia befektetésével megértetni magukat egymással.

(Fotó: Pixabay)