Egy frissen kidolgozott elméleti modellel nem csak azt lehet kiszámolni, hogy milyen valószínűséggel alakulhat ki intelligens élet az univerzumban, de akár azt is, hogy más feltételezett univerzumokban milyen valószínűséggel történhet ez meg. A modellt a Durham Egyetem asztrofizikusai fejlesztették ki, az alapját pedig a híres Drake-egyenlet adja. Ezt az egyenletet Dr. Frank Drake az 1960-as években alkotta meg azzal a céllal, hogy megbecsülje a Tejútrendszerben fellelhető földönkívüli civilizációk számát. Míg a Drake-egyenlet olyan tényezőket vizsgál, mint a csillagkeletkezés üteme és a lakható bolygók száma, az új modell szélesebb megközelítést alkalmaz: az univerzum tágulását gyorsító sötét energia hatását és a csillagok keletkezésének sebességét elemzi – írja a sajtóközlemény.

A sötét energia az univerzum gyorsuló tágulásáért felelős, ami kiegyensúlyozza a gravitációs vonzást, lehetővé téve az univerzum tágulását és az anyag struktúrákba rendeződését. Az élet kialakulásához azonban szükség van olyan stabil régiókra, ahol az anyag összeállhat csillagokká és bolygókká, és ez az állapot évmilliárdokon át fennmarad. A kutatás szerint a csillagkeletkezés és az univerzum nagy léptékű szerkezeti fejlődése finoman összefügg, és együtt határozza meg a sötétenergia-sűrűség optimális értékét, amely az intelligens élet kialakulásához szükséges. Az új modell így arra fókuszál, hogyan befolyásolja a sötét energia mennyisége a csillagkeletkezést, és ezzel az élet kialakulásának esélyeit.

A Drake-egyenlettel szemben amúgy ez a modell nem elsősorban az intelligens civilizációk számát próbálja meghatározni, hanem az élet kialakulásának valószínűségét, figyelembe véve, hogy egy univerzum rendelkezik-e az élethez ideális feltételekkel. A Monthly Notices of the Royal Astronomical Society folyóiratban közzétett eredmények szerint a mi univerzumunk viszonylag alacsony sötétenergia-sűrűsége egyedivé tesz minket a multiverzumban.

A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy egy csillagkeletkezés szempontjából optimális univerzum a közönséges anyag körülbelül 27%-át alakítaná át csillagokká, míg a mi univerzumunkban ez az arány kicsit kevesebb: csak 23%. Ez alapján a sötétenergia-sűrűségünk nem feltétlenül a legideálisabb az élet kialakulásához. Ebből persze az is következik, hogy egy életet hordozó univerzum nem hasonlít szükségszerűen a miénkhez, ahogy az is, hogy ezek alapján nem a mi univerzumunk a legvalószínűbb helyszín az élet megjelenéséhez.

Mint Lucas Lombriser professzor, a Genfi Egyetem munkatársa és a tanulmány társszerzője nyilatkozott:

“Izgalmas lesz a modellt alkalmazni az élet kialakulásának vizsgálatára a különböző univerzumokban, és megtudni, vajon néhány alapvető kérdést, amit a saját univerzumunkkal kapcsolatban felteszünk, újra kell-e értelmeznünk.”

(Kép: a Hubble Űrteleszkóp által készített felvétel egy háromcsillagos rendszert örökít meg, amely akár lakható bolygókat is tartalmazhat, forrás: NASA, ESA, G. Duchene (Grenoble I Egyetem); Kép feldolgozása: Gladys Kober (NASA/Catholic University of America))