Amikor a NASA 12 évvel ezelőtt visszavonultatta az utolsó űrsiklót, úgy tűnt, hogy egy korszak végleg lezárult az űrutazás történetében. Bár a repülőgépekre hasonlító, több útra is alkalmas járművek jókora előrelépést jelentettek a korábban használt űrkapszulákhoz képest, a Challenger és a Columbia katasztrófája valamint a program csillagászati költségei miatt az amerikaiaknak a 2010-es évekre már az is vonzóbb alternatíva volt, hogy az oroszoknak fizessenek az asztronauták utaztatásáért, mint hogy tovább használják a veszélyes és drága technológiát.

Az űrsiklóprogram leállítása ugyanakkor nem vette el mindenkinek a kedvét attól, hogy űrrepülőgépekkel kísérletezzen: az Atlantis 2011-es visszavonultatásakor az amerikai Sierra Space már évek óta dolgozott a Dream Chaser nevű járművön, amelynek hasonló szerepet szántak az űrutazásban, mint amit a NASA űrsiklói töltöttek be évtizedeken keresztül. A 2004-ben elindított projekt hamarosan nagyon fontos mérföldkőhöz érkezhet, hiszen az első indításra a tervek szerint már jövő áprilisban sor kerülhet, ahogy pedig arról az Ars Technica a napokban beszámolt, az űrsikló legénység nélküli missziókra fejlesztett változata mostanra szinte száz százalékos állapotban várja, hogy megkezdjék az ilyenkor kötelező megbízhatósági teszteket.

A nagyjából kilenc méter hosszú és szárnyakkal együtt hét méter széles Dream Chaser jóval kisebb, mint a NASA által korábban használt űrsiklók, a ma elterjedt űrkapszulákhoz képest viszont így is számtalan előnye van. Ezek közül az egyik természetesen az, hogy a Dream Chaser nem az óceánban landol, hanem kifutópályán, ami jóval kényelmesebbé teszi a használatát, emellett az sem elhanyagolható szempont, hogy a kialakításából fakadóan az űrsiklót a légkörbe való visszatéréskor az űrkapszuláknál jóval alacsonyabb, legfeljebb 1,5G-s erőhatás éri, ami nem csak az asztronauták számára előnyös, de érzékenyebb rakomány szállításánál vagy állatkísérleteknél is fontos tényező. A Dream Chaser másik előnye a kapacitása: az űrsikló 5500 kilogrammnyi hasznos terhet tud eljuttatni a Nemzetközi Űrállomásra, ami csaknem a kétszerese az orosz Progress űrhajó kapacitásának, de az amerikai Cygnust és Dragon-2-t is jócskán felülmúlja. A Sierra Space a kapacitás maximalizálása érdekében az űrsiklót egy Shooting Star névre keresztelt rakománymodullal is ellátja, amely visszatéréskor elég a légkörben, ezzel lehetővé téve, hogy nagy mennyiségben tudjanak megszabadulni az ISS-en felgyülemlett szeméttől.

A Dream Chaserrel a későbbiekben egyszerre akár hét asztronauta is utazhat majd a világűrbe, és a tervek szerint egy űrsikló akár 15-ször is használható lesz, mielőtt nyugdíjba kéne küldeni. A jármű emellett a Sierra Space szerint mindössze két hónappal a visszatérése után már újra bevethető lesz, így nem csoda, hogy a cég vezérigazgatója, Tom Vice úgy nyilatkozott a fejlesztésről, mint ami "teljesen meg fogja változtatni, hogyan utazunk a világűrbe és vissza".

A Tenacity névre keresztelt űrsiklót a közeljövőben a NASA Ohióban található tesztlétesítményébe szállítják majd, ahol a következő hónapokban többek között vákuumkamrás, vibrációs és akusztikus teszteknek vetik alá. Ha a vizsgálatok semmilyen rendellenességet nem tárnak fel, akkor a jármű innen a floridai Kennedy Űrközpontba megy tovább, ahol jövő áprilisban kerülhet majd sor az első indításra.

Ez nem csak a Sierra Space számára lesz egyébként komoly mérföldkő, hiszen a Dream Chasert a United Launch Alliance Vulcan típusú hordozórakétája juttatja majd el a Föld körüli pályára, aminek ez lesz mindössze a második startja. A kétfokozatú rakéta első útjára a tervek szerint december 24-én kerülhet sor egy olyan misszió keretében, amelynek célja, hogy az Astrobotics nevű cég VIPER holdjáróját eljuttassák az égitestre - ez szintén űrtörténelmi mérföldkőnek ígérkezik, hiszen ha a küldetés sikerrel zárul, akkor a Peregrine lesz az első privát cég által tervezett leszállóegység, ami sikeresen landol a Holdon.

(Fotó: Sierra Space)