Nemzetközi kutatócsapat felfedezte az eddig megfigyelt legtávolabbi galaxist, amely a korábbi csúcstartónál, a GN-z11 galaxisnál is messzebb, körülbelül 13,5 milliárd fényévnyire található a Földtől. A GN-z11 vöröseltolódása, ami alapján a csillagászok meghatározzák egy égitest távolságát, nagyjából 11,1, ami azt jelenti, hogy 13,4 milliárd évvel ezelőtt születhetett. A most felfedezett HD1 ennél egy kicsivel még öregebb és távolibb, a vöröseltolódása 13,3, ami körülbelül 13,5 milliárd évnek felel meg. A GN-z11 galaxis éppen a határán van annak a távolságnak, amit a Hubble teleszkóp még érzékelni tud, de a mostani jelölt létezését nem a Hubble, hanem számos más teleszkópos vizsgálat is megerősítette, köztük a Subaru, a VISTA, a Spitzer és az Egyesült Királyság Infravörös Teleszkópja is.

A HD1-re nem volt könnyű ráakadni, összesen 1200 órányi adat és 700 000 űrbeli objektum átfésülése után sikerült detektálni a csillagászoknak, akik ezután az ALMA (Atacama Large Millimeter/Submillimeter Array) teleszkóppal igazolták a felfedezést. A galaxist rendkívül erős ultraibolya sugárzás jellemzi, minek okát még nem fejtették meg a kutatók, de sejtéseik szerint két ok valamelyikére vezethető vissza:

• vagy egy hatalmas, 100 millió naptömegű szupermasszív fekete lyuk található a közepén
• vagy az általa előállított csillagok az úgynevezett harmadik populációba tartoznak, vagyis az univerzum legkorábban létrejövő csillagainak számítanak. Ezek az égitestek a teóriák szerint a később keletkezetteknél masszívabbak és fényesebbek is, de eddig csak elméletben léteztek, még sohasem sikerült őket megfigyelni

A kutatók azért jutottak ez utóbbi következtetésre, mert a számítások szerint a HD1 évente akár száz új csillagot is produkálhat, ami szokatlanul nagy mennyiség, ha pedig ezek a különösen fényes, harmadik populációs csillagok körébe tartoznak, akkor az magyarázatot adhat a nagy mértékű ultraibolya sugárzásra. A szupermasszív fekete lyuk is generálhat azonban extrém UV sugárzást, miközben magához vonzza a körülötte lévő gázokat és a folyamat során a környezete nagy energiájú fotonokat bocsát ki - magyarázza a Harvard felfedezésről beszámoló közleménye.

A kutatást a legtávolabbi galaxis után a korábbi hasonló felfedezések inspirálták, mivel a csillagászok elmondása szerint ezeknek az objektumoknak a vizsgálata fontos információkat eredményezhet az égitestek keletkezésével kapcsolatban.

"A legtávolabbi objektumok keresése nem csak a legkönnyebben elérhető határa az emberi tudásnak,

hanem nagy jelentősége van a korai univerzumban található különböző objektumok kialakulását meghatározó fizikai jellemzők felfedésében." - írják a tanulmányban.

A továbbiakban a kutatást az infravörös tartományban mérő és nemsokára használatra kész James Webb Teleszkóppal, a jövendőbeli Nancy Grace Roman Űrteleszkóppal, ami az optikaitól egészen a közeli infravörös tartományig mér és a GREX-PLUS-szal (Galaxy Reionization EXplorer és Planetary Universe Spectrometer) tervezik folytatni, ami a japán űrügynökség 2030-as évekre tervezett, szintén infravörös tartományban végzett megfigyelésekre alkalmas teleszkópja lesz.

(Fotó: Harikane et al., NASA, EST and P. Oesch/Yale)

Olyan csillagot fotózott a Hubble, ami már az univerzum keletkezésének hajnalán is létezett Az Earendel az eddigi legtávolabbi csillag, amit sikerült megfigyelni a kutatóknak.