A Nature tudományos folyóiratban március 30-án publikált tanulmány alapján a kutatók merő véletlenségből fedezték fel a rekorder csillagot: a Hubble éppen egy galaxishalmazt figyelt meg, amikor a háttérben feltűnt a WHL0137-LS csillag, ami jelenleg 28 milliárd fényévnyire járhat a Földtől - írja a Live Science.

A két esemény között szoros összefüggés van, hiszen ahogy azt a NASA közleménye magyarázza, a galaxishalmaz gravitációja olyan jelentősen hajlította meg a teret, hogy azzal úgynevezett gravitációs lencse hatást hozott létre, több tízezerszeresére növelve a csillag fényét.

A csillagászok által Earendelnek elnevezett csillag a becslések szerint legalább ötvenszer akkora, mint a Napunk, emellett milliószor fényesebb, azt ugyanakkor egyelőre nem tudták megállapítani, hogy egy csillagról vagy dupla csillagrendszerről van szó.

Ennek a megfejtése már a James Webb űrtávcső feladata lesz, ami hatalmas, 6,5 méteres tükrével sokkal aprólékosabban tudja majd vizsgálni a csillagot az infravörös tartományban. Ennek köszönhetően a csillagászok nem csak az égitest fényerejét, de a hőmérsékletét is meg tudják majd becsülni, ezáltal a csillag típusa és kora is pontosabban beazonosítható lesz.

Beállították a James Webb űrteleszkóp tükreit, a végeredmény pedig a kutatók várakozásait is felülmúlta A NASA közzétette az első fotót, amit a már beállított főtükörrel készítettek egy távoli csillagról.

Utóbbi nem mellékes kérdés, hiszen a kutatók jelenleg azt feltételezik, hogy az Earaendel mindössze kilencszázmillió évvel az ősrobbanás után keletkezhetett, így akár arra is van esély, hogy az első generációs, úgynevezett Population III csillagok közé tartozik.

"Ahogy a kozmoszba nézünk, egyben visszanézünk a múltba is, így ezek a különösen nagy felbontású megfigyelések lehetővé teszik, hogy megértsük, hogyan épültek fel az első galaxisok" - mondta a felfedezéssel kapcsolatban a tanulmány egyik társszerzője, Victoria Strait, a koppenhágai Cosmic Dawn Center kutatója. Strait szerint a Hubble által megfigyelt fény idején a világegyetem kevesebb, mint egymilliárd éves volt, ami alig hat százaléka a jelenlegi korának. A kutatók számításai szerint ezekben az időkben a csillag mindössze négymilliárd fényévre volt a formálódó Tejútrendszertől, de mivel az univerzum folyamatosan tágul, így az azóta eltelt 12,9 milliárd évben mintegy 28 milliárd fényévnyire távolodott.

A tanulmány vezető szerzője, Brian Welch ezt annyival egészítette ki, hogy a csillag annyival közelebb volt az ősrobbanáshoz, mint a korábbi rekordtartó, hogy először el sem hitték, amit látnak. "Az Earendel olyannyira régen keletkezett, hogy az sem biztos, hogy a benne található nyersanyagok megegyeznek a mai csillagokban találhatókkal" - mondta a John Hopkins Egyetem csillagásza, aki szerint a csillag ablakot nyithat az univerzum azon korszakára, ami mindeddig ismeretlen volt előttünk. "Ez olyan, mintha úgy olvasnánk el egy könyvet, hogy a második fejezettel kezdtük, és most lehetőségünk van rá, hogy megtudjuk, hogyan kezdődött" - fűzte hozzá.

Az Earendel összetétele valóban különösen érdekes kutatási terület lesz, hiszen még azelőtt jött létre, hogy a világegyetem megtelt volna nagyobb tömegű elemekkel. Ha a kutatások arra jutnának, hogy a csillag csak héliumból és hidrogénből áll, ez lenne az első bizonyíték arra, hogy a Population III csillagok valóban léteznek.

(Fotó: NASA/STScI)