Bár a program maga soha nem volt titkosítva, ám ahogy a dokumentumokat közzétevő Vice írja, a létezéséről csupán nagyon kevesen tudtak. Ez nem véletlen, hiszen ahogy azt maga a programot finanszírozó Védelmi Hírszerző Ügynökség szóvivője is megerősítette, bár más néven futottak, de az AAWSAP valójában szinte teljes átfedésben működött az Advanced Aerospace Threat Identification Programmal (Fejlett Légi Fenyegetéseket Azonosító Program, AATIP), amelynek létezésére csak 2017-ben derült fény.
Utóbbi program hivatalosan 2007 és 2012 között működött, ám ahogy azt az AATIP korábbi vezetője, Luis Elizondo a 2017-es felmondását követően megerősítette, a programot valójában soha nem állították le, a források elapadása után az a haditengerészet és a CIA támogatásával folytatódott. A bomba 2017-ben robbant, amikor egy nap leforgása alatt három mértékadó lap, a The New York Times, a Washington Post és a Politico is részletes cikkben számolt be az AATIP működéséről, amely elsősorban az azonosítatlan repülő tárgyak kutatásával foglalkozott.
2020-ban az is kiderült, hogy a program nem kizárólag az UAP-ok felderítésére korlátozódott, ám arról, hogy az AAWSAP-on belül pontosan milyen munka folyt, eddig csak részleges információk szivárogtak ki. A Vice ezzel kapcsolatban még 2017-ben nyújtott be adatigénylést az információszabadságról szóló törvényre hivatkozva, nemrég pedig a birtokukba is került mintegy 1600 oldalnyi dokumentum, amelyeket nyilvánosan elérhetővé tettek.
A főként jelentéseket, memókat, szerződéseket és javaslatokat tartalmazó dokumentumok közül a Live Science szerint a legérdekesebbek az úgynevezett Defense Intelligence Reference dokumentumok, amelyek különböző hipotetikus, rendkívül fejlett technológiák megvalósíthatóságát mérlegelik. Ezekben az anyagokban többek között a féreglyukak, a térhajtóművek, a negatív energia, a csillagkapuk, az antigravitációs technológiák alkalmazása és az extra dimenziók manipulálásának a lehetősége is előkerül, igaz, nem feltétlenül optimista végkövetkeztetéssel. A láthatatlanná tevő technológiáról például a szakértők megállapítják, hogy ennek megalkotása lehetetlen, hozzátéve, hogy az viszont már ma is megoldható, hogy valamit pusztán a mikrohullámú szenzorok (pl. radarok) számára láthatatlanná tegyenek.
Egy másik dokumentumban a negatív tömegű hajtást veszik górcső alá, azt javasolva, hogy termonukleáris robbantásokkal hozzanak létre egy alagutat a Hold belsejébe, ahol reményeik szerint rábukkanhatnak az acél szilárdságával rendelkező, de annál százezerszer könnyebb anyagra. A javaslat szövegére rákeresve látható, hogy ez a tanulmány már 2011-ben megjelent a Journal of the British Interplanetary Society egyik kiadványában, a szerzője pedig Friedwardt Winterberg, a Nevadai Egyetem fizikusa. Bár Winterberg a javaslatban tényként beszél a negatív anyag létezéséről, fontos megjegyezni, hogy az ilyen, "egzotikus anyagnak" nevezett anyagok létezését eddig nem sikerült empirikus megfigyelésekkel igazolni, így természetesen azt sem lehet biztosan tudni, hogy a Hold belseje rejt-e ilyen anyagokat.
Az évek során többen is eljátszottak a gondolattal, hogyan lehetne a teoretikus negatív anyagot felhasználni az űrhajók hajtására. 2012-ben publikált tanulmányában Robert L. Forward egy olyan hajtást ír le Nullor Drive néven, amelyben az űreszköz egyik végén egy "hagyományos", vagyis pozitív anyagból készült gyűrű, míg a másik végében egy negatív anyagból készült gyűrű található. Elképzelése szerint mivel a pozitív anyag vonzza a negatív anyagot, a negatív anyag viszont taszítja a pozitívat, így ebben az esetben külső energiaforrás felhasználása nélkül jönne létre egy folyamatosan gyorsuló mozgás, ami akár a fénysebességet is meghaladhatná.
A Vice szerint arra nincs bizonyíték, hogy a javaslatok nyomán bármilyen kézzelfogható fejlesztés megvalósult volna, az ugyanakkor már tudható, hogy az AATIP programnak lett folytatása: a Pentagon 2020-ban hozta nyilvánosságra az Unidentified Aerial Phenomenon Task Force (Azonosítatlan Légi Jelenségekkel Foglalkozó Munkacsoport) létezését, amelyet 2021-től beolvasztottak az újonnan létrehozott Airborne Object Identification and Management Synchronization Groupba (Légi Objektumokat Azonosító és Kezelő Szinkroncsoport). Arról ugyanakkor nem lehet tudni, hogy ezek a szervezetek az UAP-ok felderítésén túl olyan területekkel is foglalkoznának, amelyeket az AAWSAP kutatásai érintettek.
(Borítókép: Getty Images)