A miskolci háziorvossal a Nők Lapja Cafe készített interjút.

A doktornő háziorvosként és hozzátartózóként duplán is érintett, és a praxisában úgy vette észre, hogy a betegek már csak későn keresnek orvosi segítséget. Ráadásul a hozzátartozók is hajlamosak „elbagatellizálni” a problémát. Ennek következménye, hogy a háziorvosok már csak a súlyos/középsúlyos stádium legvégén találkoznak a beteggel, amikor az már folyamatos felügyeletre és gondozásra szorul.

Ez azért nagy baj, mert ha ezek a páciensek időben orvosi segítséget kapnának, akkor éveket nyerhetnének, és jobb lenne az életminőségük is. Vizsgálatokkal ugyanis idejekorán kiszűrhető, hogy az illető Alzheimer-beteg, vaszkuláris vagy áldemenciája van. A demenciát ugyanis akár depresszió is kiválthatja, amit antidepresszánsokkal gyógyítani lehet.

Dr. Kázár Ágnes szerint a másik probléma a „későn érkező” betegekkel, hogy velük az orvos sem tudja fenntartani a kommunikációt. Az ilyen beteg nem biztos, hogy be is szedi a felírt gyógyszert, vagy emlékszik arra, ami elhangzott az orvosnál. A doktornő hozzáteszi, hogy a mostani rendszer az összes szereplőt – orvost, beteget és hozzátartozót egyaránt – magára hagyja.

Kázár doktornő a helyzeten a Demencia Tanácsadó segítségével javítana. Ez lényegében az egészségügy és a szociális ellátás együttműködését jelentené a következő szakemberek bevonásával:

• háziorvos
• szociális-egészségügyi végzettséggel rendelkező szakember
• mentálhigiénés és szociális végzettségű szakember
• szociológus
• demencia-szakgondozói képesítéssel rendelkező szociális gondozó

A Tanácsadó végezné el az első körös szűrést, megállapítaná, hogy fennáll-e egyáltalán a demencia problémaköre. Amennyiben igen, úgy a pácienst a szakorvosi ellátás irányába mozdítják, ahol további vizsgálatokra fog sor kerülni. A doktornő az ötlet újdonságát magában az összefogásban látja. A kampány- és szűrőnapokkal pedig a korai diagnózist segítik elő, amire a fent vázoltak miatt lenne komoly szükség.

Dr. Kázár Ágnes úgy fogalmaz, hogy hozzájuk „fordulhat például az, aki fél a demenciától, aki észleli a tüneteket, aki hozzátartozó, vagy az, aki nehezen tudja feldolgozni a nyugdíjas évekkel kezdődő változásokat, az anyagi helyzet romlását, a társasági vérkeringésből való kikerülést, az egyedüllétet.”

(Kép: Pixabay)