Egy skót nő nem érez fájdalmat, nem fél semmitől, és a sebei is gyorsabban gyógyulnak – mindez, akár a képregények egy részében, egy genetikai mutációnak köszönhető. A nő esetét élénken tanulmányozzák, mert az több mindenre is rávilágított a DNS működésével kapcsolatban, ráadásul mindez a gyógyszerfejlesztésekhez is hozzájárulhat.

2013-ban azonban egy kutatócsoport megvizsgált három olyan nőt, akik szintén nem éreztek félelmet soha – igaz, az ő esetükben ez egy ritka betegség miatt történt. Akárhogy is, az akkori kutatás során rájöttek, hogy akad egyetlen valami, amitől ezek a “rettenthetetlen nők” is nem hogy félnek, de egyenesen pánikba esnek. Szóval ha valaki ördögi terveket forral, és retteg a skót szupernőtől, annak eláruljuk a lehetséges gyenge pontot, amivel érdemes lehet próbálkozni.

Jo Cameron gyakorlatilag nem érez fájdalmat, és soha nem érez szorongást vagy félelmet, nem mellesleg a sebei is gyorsabban gyógyulnak. A skót szupernő esetére 2013-ban figyeltek fel, miután az orvosa észrevette, hogy a nő nem érez fájdalmat a csípőjén és a kezén végzett nagyobb műtétek után sem. Mindezt hat év kutatás követte, amely után azonosítottak egy új gént (FAAH-OUT), amely pedig egy ritka genetikai mutációt tartalmazott.

A FAAH-OUT-ot tartalmazó genom területéről korábban azt feltételezték, hogy ez úgynevezett „szemét” DNS (junk-DNA), amelynek nem volt ismert funkciója. Akit nem csak a szuperképességek érdekelnek, de a DNS működése is, annak a kedvéért gyorsan említsük meg, hogy ez a “szemét-DNS” egy nagyon rövid életű koncepció volt. A Humán Genom Projekt során arra jöttek rá ugyanis, hogy a genomnak csak kevesebb mint 3%-a áll olyan génekből, amelyek a fehérjék előállításáért felelősek. A DNS maradék része (ez több milliárd bázispárt jelent) esetében azonban nem tudták, hogy mire való, így jobb híján elkezdték szemét-DNS-nek nevezni. Az azonban már az előző évtized elején is elkezdett egyértelművé válni, hogy bár ezek a szakaszok nem kódolnak fehérjét, de fontos szabályozó szerepük van. Mint azt a Daganatok.hu írja ennek kapcsán:

“Egyértelműen beigazolódott tehát - amit egyébként már eddig is sejteni lehetett - hogy a korábban "szemét-DNS"-nek nevezett örökítőanyag-részek mind rendelkeznek valamilyen, vagy már ismert, vagy a jövőben feltárandó funkcióval. Ilyen funkció lehet például az egyes DNS-szakaszok közreműködése a génműködés szabályzásában, vagyis annak meghatározása, hogy egy fehérjekódoló gén mikor lesz bekapcsolt, avagy kikapcsolt állapotban.”

A FAAH-OUT, mint az az elnevezésen látszik, tehát egy ilyen DNS-szakasz, ami önmagában nem kódol fehérjét, ám szabályozza, egész pontosan kikapcsolja a FAAH fehérjét kódoló gént. Ez utóbbi, tehát a FAAH gén fontos szereppel bír az endokannabinoid rendszer működésével kapcsolatban, így jelentőséggel bír mind a fájdalomérzés, mind a hangulat, mind az emlékezet működésével kapcsolatban. A mostani kutatás során a tudósok sikeresen feltárták a FAAH-OUT működését molekuláris szinten, ami az első lépés afelé, hogy ezt a mechanizmust akár a gyógyszerkutatásban is felhasználhassuk.

Mindez tehát fontos felfedezés, de az igazi munka csak most kezdődik. Mint azt Dr. Andrei Okorokov (UCL Medicine), a tanulmány vezető szerzője elmondta:

“A FAAH-OUT gén csak egy kis szeglete annak a hatalmas kontinensnek, amelyet ez a tanulmány elkezdett feltérképezni.”

Mivel a szupergonoszok ezen a ponton már nyilván unják magukat, térjünk is át szaporán a gyenge pontra!

2013-ban tehát kutatást végeztek 3 nővel, akik nemcsak nem féltek soha az életükben, de nem is tudták, hogy mi az: konkrétan képtelenek voltak akár másokon felismerni az ijedt arckifejezést. Az egyik páciens esetét, akire a tanulmány csak SM-ként hivatkozik, már régóta élénken tanulmányozták, mert a kutatókat is meglepte, hogy mennyire nem ijed meg semmitől. SM 2013-ban a negyvenes éveiben járt, és már többször került életveszélyes helyzetbe a laboron kívül is: fenyegették késsel és lőfegyverrel egyaránt, és családon belüli erőszak során kis híján meg is ölték őt – de ezen esetek folyamán sem félt.

Mint arra a kutatók rájöttek, a nő esetének az amgidalához lehet köze. Az amigdala egy pár, az agy mélyén található, mandula alakú struktúra, és úgy gondolják, hogy elsődleges szerepe van az érzelmi reakciók feldolgozásában és raktározásában, így az amigdalát a limbikus rendszer részének tekintik. Ezek szerint tehát a félelemhez (és annak elraktárazáshoz) is köze lehet.

Meglehetősen ritka, hogy mindkét amigdala károsodjon, de akad egy betegség, amely épp ezt okozza – ez a Urbach-Wiethe-kór, és mint kiderült ebben szenvedett az SM elnevezésű páciens, valamint az a két másik nő (egy ikerpár), akiket szintén bevontak a kísérletbe.

A kísérlet során az Iowai Egyetem tudósai által vezetett kutatócsoport azt tesztelte, hogy SM és az Urbach-Wiethe-kórban szenvedő ikerpár miként reagál a CO2-re. A kutatók elmondása szerint két vizsgálat során nemcsak mindhárom páciens félelmet érezett, de szabályosan pánikrohamaik lettek. Mindez azért is érdekes, mert az agykárosodást nem szenvedett emberek kontrollcsoportjában 12-ből mindössze hárman estek pánikba a CO2 belélegzése után.

Habár a skót szupernő és a három Urbach-Wiethe-kórban szenvedő beteg különböző okokból nem éreznek félelmet, elképzelhető, hogy a CO2 belélegzés egy univerzális válasz, ami megkerüli a félelem kialakulásának a szokott útvonalát, és ezzel a módszerrel tehát talán bárkinél ki lehet váltani a pánikot vagy legalábbis a félelemet.

(Kép: Pixabay/belkacemyabadene)