Időutazás koporsóban

Európa legrégebbi épségben ránk maradt könyvét, a Stonyhurst Evangéliumot több mint 400 éve zárták egy remete szerzetes koporsójába. Az ősi könyvritkaságot a The British Library-ban őrzik a Lindisfarne-i Evangélium és a Beowulf társaságában. A könyvből kiderül hogyan látták önmagukat a középkori angolszászok korai írásaik révén.

A Szent Cuthbert evangéliumnak is nevezett könyvben, János evangéliuma olvasható, és latin nyelven íródott. A névadója Szent Cuthbert, remete szerzetes koporsójában fedezték fel, aki Kr. u. 687-ben halt meg.

A szerzetes úgy nyerte el a szentségét, hogy holttestét évtizedekkel a halála után is érintetlennek találták, és ez olyan kultusz megszületéséhez vezetett, ami számos felajánlott áldozati ajándékot hordott a földi maradványai köré.

A könyv is mindent túlélt

A könyvecske valamikor 698 után kerülhetett Szent Cuthbert sírjába. A könyvet Kr. u. 1104-ben kivették a koporsóból, és áthelyezték a durhami székesegyházba, ahol külön ereklyeként őrizték. A The British Library 2012-ben szerezte meg az 1300 éves szöveget, melynek továbbra is kitűnő állapotban volt eredeti kötése és az oldalai.

A könyvet mély bíbor színű kecskebőr borítja , melyet még nedvesen ragasztottak a táblákra. „A táblák gazdagon díszítettek egy finom szerszám vagy egy toll hegyével” - írja a The British Library, amely  digitalizálta  is a könyvet. 

Kr. u. VI. századra a viasztáblákat és tekercseket kódexek váltották fel Európában. A kódex olyan kézzel írott kézirat, ahol kemény borítók közé papirusz- vagy vellumlapokat kötöttek. A tipológiát még a rómaiak hozták létre az I. században, de még néhány száz évig alatt nem vált széles körben elterjedté. Ezek a kötött könyveknek elég sérülékenyek, ami valószínűtlenné teszi túlélésüket, és ez viszont még értékesebbé teszi a Szent Cuthbert-evangéliumot.

(Forrás: Wikipédia Kép: Wikipédia)