Az elmélet a következőképpen fest: Stephen Hawking megjósolta, hogy az isteni részecske (Higgs-részecske), ha valóban létezne, akkor elpusztíthatná az univerzumot. Ezt a részecskét azonban 2012-ben a Nagy Hadronütköztetőben felfedezték, és ekkor az általunk ismert világegyetem véget ért, csak ezt nem vettük észre. Annyit figyelhetünk meg, hogy minden egyre furább – például Trumpból elnök lesz, illetve megjelenik a Mandela-hatás, tehát hogy bizonyos dolgok valójában teljesen máshogy történtek, mint ahogy arra rengeteg ember emlékszik. Ami bizonyos teóriák szerint annak a jele, hogy a valóság valamikor az ezredforduló táján megváltozott.

A TikTokon kívül nehéz az elméletnek írásos eredetét fellelni, a leginkább talán Nick Hinton tweet-folyama lehet a kiindulási alap.

A conspiracy thread: Did the World End in 2012? pic.twitter.com/gFqh8ntF3S

— Nick Hinton (@NickHintonn) July 25, 2019

Hinton azonban maga is – a szájhagyomány legszebb példáit idézve – úgy ír, hogy az elméletet ő is hallotta valahol, csak azóta nem találja a forrásokat, noha emlékszik rájuk – ami egyébként épp a széteső világ melletti egyik érv lehet. 107 000 Like-kal és 55 000 körüli megosztással azonban igen valószínű, hogy ha létezik az elméletnek más eredete is, a legtöbben mégis ebben a Tweet-folyamban találkoztak vele először. Hinton eztán bármiféle átkötő magyarázat nélkül összekapcsolja Hawking-jóslatát és a Higgs-részecske 2012-es felfedezését, majd hosszan taglalja, hogy mennyire másnak, különösnek, furcsának és nyomasztónak érződik a világ 2012 óta, illetve idővel kitér az említett Mandela-hatásra is.

Azzal nehéz vitatkozni, hogy kinek milyen a világ 2012 vagy bármely tetszőleges dátum óta, illetve hogy ezt az árnyékvölgyet mennyien találják különösnek vagy éppen banálisan unalmasnak. Érdemesebb tehát a tényekre koncentrálnunk: arra hogy mit mondott Hawking, ebből mi lehet igaz, és bekövetkezhetett-e a világvége éppen 2012-ben úgy, hogy nem vettük észre.

Stephen Hawking, a három éve elhunyt, kiemelkedő elméleti fizikus egyébként nem rajongott az isteni részecske felfedezéséért, sőt úgy gondolta, hogy ezzel a fizika immár jóval kevésbé érdekes. Hawking 2002-ben még 100 dollárban is fogadott arra Gordon Kane elméleti fizikussal, hogy a Higgs-részecskét sosem fogják megtalálni. Ezt a fogadást tehát 2012-ben elveszítette, mivel abban az évben a CERN Nagy Hadronütköztetőjében megtalálták a Higgs-részecskét (ami egyébként Nobel-díjat ért). Ezzel bizonyítást nyert a Higgs-tér léte is, amely alapvetően fontos a tömeg magyarázatához: csak azoknak a részecskéknek lesz tömege, melyek ezzel a térrel kölcsönhatásba lépnek.

A Higgs-tér az univerzum keletkezésekor jelent meg, és a feltételezések szerint jelenleg is lassanként változik, mivel próbál felvenni egy optimális állapotot vagyis az instabilitás határán táncol. Hawking pedig (egyébként nem elsőként, ezt már több fizikus is említette) ennek kapcsán írta a Starmus című kötetének az előszavában, hogy egy bizonyos energiaszint (100 milliárd gigaelektronvolt) felett szélsőségesen instabillá válhat, ami miatt vákuumbuborék alakulhatna ki, ami mindent elpusztítana, és ezt még csak észre sem vennénk, mivel fénysebességgel növekedne.

A teória tehát valami olyasmit sejtet, hogy ez az esemény már bekövetkezett, és most épp a valóság szétesésének idejét éljük. Joseph Lykken elméleti fizikus szerint azonban míg ez megtörténhetne, addig még lepereghet pár homokszem az órában, mivel erre 10 a 100-dikon év után fog nagy eséllyel sor kerülni. Azt azonban a fizikus is megemlítette, hogy mindez akár már most is megtörténhetett, és a fénysebesség miatt nem is tudnánk róla, hogy a növekvő, valódi-vákuumbuborék felénk közeledik. A buborékon belül pedig ha akár csak egy picit is más a Higgs-tér, az alapvető változásokat jelent az univerzumban: az atomok összemennének, az atommagok szétesnének, és végül egyetlen elem, a hidrogén létezne csak.

Magyarán az igaz, hogy a standard-modell alapján az univerzumunk az instabilitás határán táncol, és előbb-utóbb valószínűleg összeomlik. Nem zárható ki ugyanakkor, hogy a számítások hibádznak, mivel egyáltalán nem biztos, hogy mindent felfedeztünk. Bezavarhat például a feltételezések szerint az univerzum 27 százalékát kitevő láthatatlan sötét anyag, vagy akár a szuperszimmetria elmélete, melyek mind egy stabilabb univerzumot eredményeznének.

Magyarán a feltevések szerint ez az esemény, tehát a vákuumbuborék kialakulása csak a nagyon távoli jövőben esedékes, ráadásul csak akkor, ha a mostani számítások megfelelőek. Mivel azonban a standard modell egyelőre nem teljes, ezért a kalkulációk sem lehetnek hibátlanok. Ennél is fontosabb kérdés, hogy az egésznek mi köze éppen 2012-höz? Tény, hogy a felfedezés ekkor történt, de ez miért járna együtt a buborék kialakulásával? Erre egyébként tehát a Tweet-folyam sem ad választ, hanem elegánsan átugorja a kérdést. Az mindenesetre biztos, hogy mi mesterségesen nem destabilizálhatjuk a Higgs-részecskét, mivel az ehhez szükséges energiát a Földön elő sem tudnánk állítani.

Ettől független az elmélet már csak azért is érdekes, mert digitális szájhagyományként becsatornáz, illetve keretet ad egy generációs bizonytalanság-érzésnek.

(Kép: Pixabay)

További cikkek a témában:

A civilizációnknak alighanem hamarosan befellegzett, már csak a dolog miértjét kellene megfogalmazni Nukleáris katasztrófa, klímaváltozás, halálos vírusok, elnéptelenedés, roboturalom. Tengernyi forgatókönyvről olvashatunk az emberiség kipusztulásával kapcsolatban, a teljesség igénye nélkül kiválasztottunk pár érdekes (utópisztikus?) előrejelzést.

Véges vagy végtelen az univerzum? Akármi is legyen a válasz a kérdésre, az ebből fakadó következmények őrületesek az emberi elme számára.

Mi valósult meg 2020-ra a tudományos-fantasztikus művek jóslataiból? Eljutottunk a Marsra? Átvették a robotok a hatalmat? Kitört a harmadik világháború? Nézzük meg közelebbről, mit jósolt a fantázia és milyen lett a valóság.