Amikor két fekete lyuk egymás körül kering, végül összeütköznek, amely jelenség nyomán gravitációs hullámok jelennek meg – olyan hullámok a térben és időben, amelyek rendkívül érzékeny műszerekkel a Földön is detektálhatóak. A fekete lyukak, így ezek egyesülései is teljesen sötétek, ezért ezek az események láthatatlanok a csillagászok által használt teleszkópok és más fényérzékelő műszerek számára. Léteznek azonban hipotézisek azzal kapcsolatban, hogy egy ilyen jelenség nyomán fényhatás is keletkezik, mivel a fokozott energia miatt az esemény közelében található anyagok sugározni kezdenek.

A lyukak összeolvadását 2019. május 21-én azonosította két gravitációs hullámdetektor – a National Science Foundation Laser Interferometer Gravitational-wave Observatory (LIGO) és az Európai Virgo detektor – számol be róla a NASA. Ezt az észlelést felhasználva a San Diego környéki Palomar Obszervatóriumban működő Zwicky Transient Facility (ZTF) kutatói a gravitációs hullámok eredési pontját vizsgálták meg fényjelek után kutatva, és ezeket be is azonosították. Amennyiben a felfedezés bizonyságot nyer, akkor ez lesz az első eset, hogy sikerült két fekete lyuk összeolvadása nyomán keletkező fényjeleket érzékelni.

Talán mégis elkerülhetjük a vákuumkatasztrófát A kvantumtér elméletnek köszönhetünk néhány igen figyelemreméltó előrejelzést a világegyetemről, és néhány sötétebb, happy end nélküli forgatókönyvet is. Terítéken a vákuumkatasztrófa.

Érdekesség, de akadnak hipotézisek, melyek szerint a nagyobb fekete lyukak összeolvadásakor megjelenhet az a valódi vákuum, amely vákuumkatasztrófát okozhat, így végül elhozhatja az Univerzum végét is. Az elmélet szerint ugyanis a két nagyobb fekete lyuk összeütközése előtt, azok határán kialakulhatnak olyan körülmények, melyek szükségesek a veszélyes „valódi vákuum” buborékok megjelenéséhez. A vákuumkatasztrófáról, valamint arról, hogy ezt miként tudjuk elkerülni, a fentebb kattintható cikkünkben írtunk alaposabban, de a lényeg röviden annyi, hogy bizonyos hipotézisek szerint az Univerzum jelenleg egy kevésbé stabil, hamis vákuumállapotban van, aminek csak egy lökés kell ahhoz, hogy a stabilabb állapotba váltson át. Az ilyen valódi vákuum-buborékok tehát elkezdenek megállíthatatlanul növekedni, és a hatásuk akár a jelenlegi fizikai törvényszerűségek teljes felborulása is lehet.

(Fotó: művészi illusztráció egy szupermasszív fekete lyukról, melyet gázkorong vesz körül – a gázkorongban pedig két kisebb fekete lyuk olvad össze eggyé, forrás: Caltech/R. Hurt (IPAC))

További cikkek a témában:

Látványos videót tett közzé az első lefotózott fekete lyukról az Európai Déli Obszervatórium A videó a chilei Atacama sivatagban található ALMA teleszkóphálózattól indul, és alig egy perc alatt meg is érkezünk a Messier 87 középpontjához, ahol már a fekete lyuk “feljavított” verziója vár minket.

Az összeolvadó fekete lyukak többször csengetnek A fekete lyukak olyan hatalmas tömeggel rendelkeznek, hogy még a fény sem menekülhet a gravitációjuk fogságából, és néha még össze is olvadnak egymással. Ezekhez a gigászi katasztrófákhoz köthető Univerzumunk néhány legextrémebb jelensége, és a friss kutatások eredményeiből ismét váratlan, izgalmas adatokat kaptunk róluk, egyenesen a téridőben keltett hullámaikból.

A szupermasszív fekete lyukak rejtélyes születésének megfejtése Manapság széles körben elfogadott, hogy szupermasszív fekete lyukak (SMBH) találhatóak szinte minden galaxis központjában. Sőt, az elmúlt két évtizedben olyan  bizonyítékok is felmerültek, melyek szerint a galaxisok életét és halálát is részben az SMBH-k diktálják. De nem csak a legnagyobb példányok jelentenek izgalmas kutatási területet, a legkisebbek felfedezése is számos kritikus kérdésre adhat választ.