Hogy honnan került ide a víz, az jó kérdés. Egyes elméletek szerint jégben gazdag meteorok csapódtak be, mások szerint azzal a mindenféle részecskét tartalmazó porral, amiből a naprendszerünk is született.
Miután pedig a Föld kihűlt, ez a víz eső formájában visszahullott a talajra.
Arra kérdésre, hogy a víz honnan származik, a mostani tanulmány sem tud válaszolni, az viszont biztosnak tűnik, hogy a víz már akkor jelen volt, amikor még magma hevítette a felszínt. A magmából aztán a tenger alját jelentő bazalttakaró lett nagyjából 3,2 milliárd évvel ezelőtt.
A kutatók Északnyugat-Ausztrália vadonját tanulmányozták, ahol a sziklás táj máig őrzi a magma és a víz kölcsönhatásából keletkezett hidrotermikus rendszer nyomait 3,2 milliárd évvel ezelőttről. Az egykori tengerfenékből származó mintákból pedig az oxigén különböző izotópjait is ki lehet mutatni.
Jelenleg az óceánokban az oxigén stabil izotópjai közül a az O16 van többségben, aminek az az oka, hogy az öreg óceán O18 izotópjait elnyelték a kontinensek. Jelentősebb földtömegek híján azonban az O18-ból volt több. A kutatók számítógépes modellezése, amit a mintákban a kétféle izotóp eloszlásából kalkuláltak ki, arra a következtetésre jutott, hogy akkoriban még egyáltalán nem voltak kontinensek.
Az eddig sem volt kérdéses a kutatók számára, hogy egykor az egész bolygót óceán borította, abban viszont már nem volt egyetértés, hogy mennyi szárazföld lóghatott ki akkortájt a víztömegből.
Amennyiben viszont igaz a feltételezés, hogy egykor az egész bolygó víz alatt volt, úgy az élet kialakulási helyének meghatározásához is közelebb juthatunk. Eddig ugyanis két elmélet létezett: vagy a különböző hidrotermikus kiszájadzások a tengerek alján, vagy a kisebb tavak a szárazföldeken jelentették a helyszínt a földi élet első megjelenésének.
Ezek szerint viszont akkortájt szárazföld nem állt rendelkezésre.
Egyébként a Jupiter holdján, az Európán is épp azért feltételezhető az élet, mert ez az ottani tenger hasonló hidrotermikus forrásai közelében nagyobb valószínűséggel alakulhatott ki.
(Képek: wikipedia, Pixabay)