Egyre több a bizonyíték, hogy a DNS, az „élet tervrajzának” az alkotórészei az űrből is érkezhettek

2022 / 04 / 28 / Felkai Ádám
Egyre több a bizonyíték, hogy a DNS, az „élet tervrajzának” az alkotórészei az űrből is érkezhettek
A DNS és az RNS együtt összesen öt bázispárból épül fel – ezekből eddig hármat azonosítottak meteoritokon, de most megtalálták a maradék kettőt is. Mindez azt is jelentheti, hogy az élet nem elszigeteltségben alakult ki a bolygón, hanem az űrből érkezett szerves anyagok is szerepet játszhattak benne.

Egy-egy élőszervezet tervrajzát a DNS (és az RNS) jelenti – ezek azok a makromolekulák, amelyek a fehérjeszintézisben nélkülözhetetlenek, és a fehérjékkel együtt az élet megjelenésének az alapfeltételét jelentik. Mindkét makromolekula úgynevezett nukleinsav, tehát ismétlődő nukleotid egységekből álló óriásmolekulák, melyek felépítésének egyik legfontosabb eleme a nitrogéntartalmú szerves bázisok, a nukleobázisok. Ezek vesznek részt az úgynevezett bázispárosodásban, vagyis belőlük lesznek a bázispárok – ha valaki felidézi a DNS dupla hélixét, akkor ezek a bázispárok a „létrafokok” a jól ismert szerkezetben. A DNS egyik szálán, az úgynevezett antisense (vagy negatív) szálon három bázis alkot egy tripletet – ez határoz meg egy aminosavat. A fehérjék aminosavakból épülnek fel, tehát a DNS úgy kódolja az adott szervezetet, hogy tartalmazza az annak felépítéséhez szükséges fehérjék tervrajzát méghozzá három bázispáronként (tripletként) aminosavakat kifejezve. Innen pedig már csak egy ugrás a közbeszédből is ismerős gén, amely annyi tripletből áll, amennyi aminosav szükséges a fehérjéhez (illetve akad még néhány a szintézis szabályozásában résztvevő is). Az RNS pedig szintén a fehérjeszintézisben vesz részt, de más szerepkörökben, mint a DNS.

Mindez nagyon egyszerűen arról szól, hogy az RNS és a DNS legfontosabb elemei közé tartoznak az említett nukleobázisok, melyekből ötféle vesz részt ezen óriásmolekulák felépítésében: a citozin, guanin, adenin, timin és az uracil. Ez utóbbi, tehát az uracil csak az RNS-ben fordul elő, és a timint helyettesíti. Ezeket a bázisokat csoportosíthatjuk aszerint is, hogy hány gyűrűvel rendelkeznek: az adenin és guanin a kettős gyűrűvel rendelkező purinok, míg a timin, citozin és az uracil az egy gyűrűs pirimidinek közé sorolható be, aminek szintén lesz jelentősége mindjárt.

A kutatók eddig több, az űrből származó mintát vizsgáltak át, és az említett bázisokból eddig sikerült azonosítani hármat. A most, a Hokkaidó Egyetemen végzett kutatás jelentősége pedig abban áll, hogy ezeken a mintákon sikerült beazonosítani a maradék két bázispárt is – magyarán így már teljes az a gyűjtemény, amely az RNS és a DNS felépítéséhez szükséges, és amely nem földi eredetű. Mindez azt jelenti, hogy a „DNS az űrből származik”? Nos, a kérdés kicsit bonyolultabb, de először foglalkozzunk a mostani kutatással!

A japán kutatók által azonosított két bázis a timin és a citozin, és mindkettő tehát pirimidin, és mint ilyenek, némileg érzékenyebbek, ami az oka lehet annak, hogy eddig nem sikerült ezeken a mintákon megtalálni őket. Eddig ugyanis a meteoritból származó szemcséket egy forró fürdőbe helyezték, amelybe a molekulák beszivárogták, majd ezt a „teát” elemezték. Most azonban – a kutatók szavai szerint – inkább egy cold brew-t készítettek, mintsem hogy teát főztek volna, vagyis a mintavételhez hideg vizet használtak a szokásos forró hangyasav helyett. A siker másik záloga az lehetett, hogy sokkal érzékenyebb analitikai megoldásokkal éltek, aminek köszönhetően már jóval kevesebb mennyiség is elég volt a szóban forgó molekulákból az azonosításhoz. A kutatók tehát mindent megtettek, de még így is meglepte őket, hogy sikerült azonosítaniuk a rendkívül érzékeny szerkezetű citozint is.

Arra azonban továbbra sincs válasz, hogy akár purinokról, akár pirimidinekről beszélünk, ezek miért nem mutatnak olyan változatosságot a széntartalmú meteoritokon, mint az egyéb szerves vegyületek, például az aminosavak vagy a szénhidrogének. Elvileg ugyanis ezen bázisok szintézise megvalósulhat az űrbeli körülmények között is – ezt már sikerült bebizonyítani.

Ettől független tehát az biztos, hogy immár mind az öt bázispárt sikerült kimutatni meteoritokon – vagyis ezek hozzájárulhattak az élet kialakulásához ezen a bolygón. Más kérdés, hogy tényleg hozzájárultak-e, hiszen a mostani felfedezés nem perdöntő bizonyíték ezzel kapcsolatban, csak ad egy lehetőséget a teljes kirakóshoz. Az élet igen komplex folyamatok útján alakult ki, és bár arra igen kicsi az esély, hogy maga a DNS egy meteoriton alakult ki, annyi elmondható, hogy az élet tervrajzához szükséges alapvető nukleobázisok eljutottak a Földre a meteoritok (esetleg űrből érkező porszemcsék) felszínén, és ezzel hozzájárulhattak a nukleinsavak formálódásához.

A NASA újabb nagy felfedezést tett a Bennu aszteroidán, ami épp a halálba pörgi magát Miután évekig tartó keringés után begyűjtötte a Bennu aszteroida mintáit, a NASA Osiris-Rex űrhajója újabb meglepő felfedezést tett.

A felfedezés másik jelentősége technikai jellegű – vagyis sikerült kidolgozni, és a működését bizonyítani egy, az eddiginél hatásosabb mintavételi eljárásnak, amit akár a jövőben, például a Bennuról visszatérő minták esetén is be lehet majd vetni.

(Kép: Pixabay/ColiN00B)


Ismerd meg a ROADSTER magazint!
AUTÓK - DESIGN - GASZTRO - KULT - UTAZÁS - TECH // Ha szereted a minőséget az életed minden területén, páratlan élmény lesz!
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!
Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.



This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.