Korábban (lenti cikk) mi is megírtuk, hogy a rákkeltő hatása miatt mérgezőnek tartott több, a PFA nagycsaládba tartozó vegyület immár a bolygó összes esővizében kimutatható ráadásul a biztonságosnak vélt szint feletti mennyiségben. Egy kaliforniai kutatás során pedig majdnem minden tesztelt ember vérében megtalálták ezeket a vegyületeket.
A helyzet tehát aggasztó, de kezdjük azzal, hogy egyáltalán mi az a PFA! Mint azt az Európai Vegyianyag-ügynökség honlapja írja: „A perfluor-alkil anyagok (PFA-k) nagy családja több ezer mesterségesen előállított vegyi anyagot foglal magában, amelyeket a társadalom széles körben használ, és amelyek már a környezetben is jelen vannak. A PFA-k szén-fluor kötést tartalmaznak, amely az egyik legerősebb kémiai kötés a szerves kémiában. Ez azt jelenti, hogy mind a használat során, mind a környezetbe kerülve ellenállók a lebomlással szemben. A környezetbe jutó PFA-k többnyire könnyen szállítódnak nagy távolságra a kibocsátás helyétől. Gyakran megfigyelhető a talajvíz, a felszíni vizek és a talaj PFA-val való szennyeződése. A szennyezett területek megtisztítása technikailag bonyolult és költséges. Ha a PFA-k kibocsátása tovább folytatódik, akkor egyre nagyobb mértékben fognak felhalmozódni a környezetben, az ivóvízben és az élelmiszerekben.”
A fentebbi cikkünkben megírtuk azt is, hogy ahogy bővült az ismeretünk ezekről az anyagokról az elmúlt 20 évben, úgy derült ki, hogy az eredetileg véltnél jóval alacsonyabb dózisok is mérgezőek – ezen ajánlások alapján pedig mostanra annyira le kellett vinni a biztonságosnak vélt szintet, hogy ha ezt komolyan vesszük, akkor a bolygón mára lényegében nem akad emberi fogyasztásra alkalmas esővíz.
A harmadik probléma ezen anyagok kapcsán, hogy hiába állítanánk le teljesen a termelésüket, mivel ezek maguktól sosem bomlanak le, ezért a vízkörforgásból sem fognak kikerülni maguktól – magyarán emberi beavatkozásra lenne szükség az eltakarításukhoz, ami rendkívül költséges folyamat. Mindezt nehezíti, hogy ezek az anyagok mára mindenütt ott vannak: jelen vannak élelmiszercsomagolásban, edényekben, ruházatban, szőnyegekben, sminkekben és még sok másban, épp ezért megszabadulni tőlük nagyobb kihívást jelent, mint amilyen a CFC-k 1994-es betiltása volt – ami egyébként a környezetvédelem máig hivatkozott, egyik legnagyobb sikere, amelyről részletesebben lentebb írtunk:
Jó hír mindezzel kapcsolatban, hogy felcsillant a remény. Miként arról az IFLScience beszámol, a Kaliforniai Egyetem egy kutatócsoportja azt állítja, hogy találtak egy módszert arra, hogy az ivóvízben kisebb és kevésbé káros vegyületekre bontsák szét ezeket az „örök vegyszereket”. Ezzel a technikával ki lehetne egészíteni a jelenlegi víztisztítási folyamatokat. A módszer nem is túl bonyolult, a bontás UV-fény segítségével történne, és egyszerűsítve így festene a folyamat: „Először is, a vizet összekeverik hidrogénnel, hogy a PFA reaktívabb legyen, mielőtt nagy energiájú UV-sugárzásnak vetik alá, amely elősegíti a szennyező anyagok szétesését. Ezzel a módszerrel nemcsak a problémás szén-fluorid kötések szakadnak meg, de a reakciók a PFA-kat ártalmatlannak vélt melléktermékekké alakítják. A kutatás szerint a PFA-k majdnem 100 százaléka megsemmisült ezen az úton.”
A technológia jelenleg szabadalmaztatás alatt áll, és a kutatók most az optimalizáláson dolgoznak, hogy ezt minél szélesebb körben elérhetővé tegyék a forrásvizek tisztítása céljából. A módszer egyébként az ivóvíz tisztítása mellett az ipari szennyvizek esetében is működik.
(Kép: Pixabay/strikers)