A halogéntartalmú szénvegyületek olyan szénhidrogén-származékok, melyekben a hidrogénatomok egy részét halogénatomok helyettesítik. Ez így ugyan elég ártatlanul hangzik, de akad egy csoport, a CFC, amelyek gyengítik a bolygót körül vevő ózonréteget. A CFC egyébként a Freonok egyik alcsoportja, és ez utóbbi nem tudományos elnevezés, hanem a DuPont cég bejegyzett védjegye bizonyos anyagokra, melyeket jellemzően hűtőgépekben vagy spray-k hajtógázaként használtak.

1987-ben sikerült kimutatni a kapcsolatot a CFC-k és az ózonréteg gyengülése között, aminek eredményeként megszületett egy, az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) által gondozott nemzetközi egyezmény, a montreali jegyzőkönyv, amely 1989-ben lépett életbe, és korlátozta a szóban forgó gázok kibocsájtását. A montreali jegyzőkönyv a környezetvédelmi diplomácia egyik nagy és (relatíve) korai sikere volt, egy csapat tudós pedig annak járt utána egy, a Nature magazinban publikált tanulmány keretében, hogy miként festene egy olyan alternatív világ, ahol ez a jegyzőkönyv nem készül el, vagyis az emberiség semmit sem tett volna az ózonréteg megmentéséért.

Hogy megérthessük, mit és hogyan számoltak a tudósok, nem árt tisztában lennünk azzal, hogy a Föld ózonrétegének egyik legfontosabb szerepe, hogy megvéd minket, valamint a bolygó felszínén található többi élőlényt a Napból érkező káros UV sugárzástól. A tanulmány újdonsága pedig, hogy kapcsolatot állít fel a globális felmelegedés és az ózonlyuk megjelenése között. Így a montreali jegyzőkönyv két módon is megvédte a környezetet: egyrészt megóvott minket a CFC légköri felhalmozódásától, ami maga is üvegházhatású gáz, és így fokozná a felmelegedést, másrészt az ózonréteg védelmének köszönhetően sikerült megvédeni a növényeket a káros UV-sugárzástól. Ez utóbbi tényező nem csak azért fontos, mert aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet, hanem mert a növények jelentős mennyiségű szén-dioxidot vonnak ki a légkörből és tárolnak el.

A növények ezt a tevékenységet, tehát a CO2 kivonását a légkörből a fotoszintézis folyamán végzik, és korábbi tanulmányok alapján a nagyobb dózisú UV sugárzás kedvezőtlenül hat a növény növekedésére, árt a szöveteinek, és csorbítja a fotoszintézis hatékonyságát is. Végső soron mindez azzal jár, hogy a növénytakaró kevesebb szént köt meg, valamint a növény pusztulását követően sem kerül ez a szén a talajba, ahogy ez egyébként történni szokott – ráadásul ez a kedvezőtlen hatás világszinten érvényesülne. Mindebből az is következne, hogy ez a szén ott maradna a légkörben.

A kutatók egy új modellezési eljárást dolgoztak ki melyben több tényező kapcsán egyszerre vették figyelembe az adatokat. Ezek a tényezők a következőek: az ózonréteg vékonyodása, a növények károsodása a megnövekedett UV-fény hatására, a szénciklus, valamint a klímaváltozás. Ezzel a megközelítéssel pedig sikerült felfesteni egy olyan alternatív Földet, illetve annak a jövőjét, ahol a CFC használata évi 3 százalékkal nő.

Tovább nem is érdemes kerülgetni a forró kását (ebben az esetben: forró Földet), hanem rátérni a konkrétumokra. A CFC-k betiltása nélkül és az előbb említett növekedéssel számolva a 2040-es évekre lényegében összeomlana az ózonréteg méghozzá világszinten. Ez azt jelenti, hogy a trópusok felett a jelenleginél 60 százalékkal kevesebb ózon lenne 2100-ra, ez pedig súlyosabb, mint az Antarktisz felett valaha megfigyelt legnagyobb lyuk.

2050-re a középső szélességi köröknél (ide tartozik Európa nagy része, de az USA is) erősebb lenne az UV sugárzás, mint jelenleg a trópusokon.

Összességében a montreali egyezmény nélkül így festene a világ a század végére:

• A növényzet 580 milliárd tonnával kevesebb szenet tárolna el.
• Pluszban jelentkezne 165-215 CO2 részecske egymillió részecskére vetítve a légkörben. Jelenleg ez a szám 420 (tehát egymillió részecskéből 420 részecske szén-dioxid a légkörben), vagyis ehhez képest beszélhetnék egy 40-50 százalékos növekedésről egyedül csak a CFC-k hatásaként.
• Ez az extra CO2 a légkörben az üvegházhatás által 0,8 Celsius-fokkal hevítené a bolygót.
• Mint pedig arról szó volt, maga a CFC is üvegházhatású gáz, és a század végére ezek az anyagok a légköri jelenlétükkel 1,7 Celsius-fokkal emelnék a bolygó hőmérsékletét. Ezt a számot az előbb kifejtett, a ki nem vont légköri CO2 hatásán felül kell érteni.
• Vagyis a CFC-k összességében 2,5 Celsius-fokkal emelnék a bolygó hőmérsékletét vagy közvetlenül, vagy úgy hogy akadályozzák a növényzetet, hogy a légkörből CO2-t vonjon ki.

Mivel az iparosodást megelőző korhoz képest a bolygó hőmérséklete már most 1 Celsius-fokkal nőtt, ezért csak a CFC-k hatására az évszázad végére ez a növekedés 3,5 Celsius-fok lenne, ami jócskán túlnyúlik azon a1,5 Celsius-fok emelkedésen, amely a szakértők szerint még nem hozza el a klímaváltozás legpusztítóbb következményeit. Szerencsére nem ebben az alternatív világban élünk, ezért számunkra még van esély megfogni az éghajlat drámai megváltozását, ha az akarat megvan bennünk erre.

(Kép: Flickr/Dino Quinzani)

További cikkek a témában:

"Vitán felül áll, hogy az emberiség hozzájárul a Föld felmelegedéséhez" - kiadták az IPCC legújabb tanulmányát a klímaváltozás állásáról A Föld hőmérséklete növekszik, az extrém időjárási események, főként a hőhullámok, biztosan gyakoribbá válnak, a hideg pedig ritkábban látott vendég lesz. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület hatodik jelentésének első, nem túl pozitív részlete figyelmeztetőként szolgál a világ kormányai számára a remények szerint.

Mióta figyelik, az idei július volt a világon átlagosan a legforróbb hónap – Magyarországon is rekord született A klímaválság ránk rúgta az ajtót: majdnem 1 Celsius-fokkal volt melegebb bolygónk átlag felszíni hőmérséklete, mint a 20. században. Hazánkban is aggasztó rekord született.

Grönland jegének valószínűleg befellegzett Grönland jégtakarójának olvadása már elkezdődött a globális klímaváltozás hatásai miatt, és talán már nincs is megállás, a Potsdami Klímakutató Intézet (PIK) szerint.