A kaliforniai partok előtt magasodó fúrószigetek nagy része 1960-1980 között épült, vagyis mostanra valamennyi megérett a szétszerelésre. Csakhogy az elmúlt évtizedek során a vízben álló részüket teljesen belakták a tengeri állatok, ahogy ezt egyébként teszik minden, a tengerbe került tárggyal. Friss számítások szerint, ha a szakemberek a tengerfenékig lebontják a fúrószigeteket, a környezetükben élő halak - biomasszában számított - körülbelül kilencvenöt százaléka elpusztul - olvasható az EOS földtudományi weboldalon. A kaliforniai partok mentén huszonhét szétszedésre váró, rozsdás fúrósziget áll, legtöbbjük a Santa Barbara – csatorna területén. Erin Meyer-Gutbrod, a Kaliforniai Egyetem santa barbara-i tengerkutató intézet ökológusa a lapnak nyilatkozott kutatásukról:

„Ha a termelés leáll, a személyzet lezárja, majd elhagyja a kutakat, az infrastruktúra sorsáról pedig tárgyalásokat folytatunk. A kérdés az, hogy teljesen szétszereljék-e az építményeket, vagy meghagyják mesterséges zátonynak?”

A Mexikói-öböl területén futó projekt a fúrószigetekből mesterséges zátonyokat kialakító „Rigs to Reef” elindulása óta bebizonyosodott, hogy az élővilág számára a tengerben hagyott szerkezetek megfelelő életteret biztosítanak. Számos esetben ezek a mesterséges építmények biológiai szempontból produktívabbak, mint a természetes sziklákból álló zátonyok, ugyanis a mesterséges zátonyként funkcionáló, ember által készült létesítmények többnyire zegzugosabbak, így több lehetséges búvóhelyet nyújtanak a szikláknál. A kaliforniai partoknál álló huszonnégy régebbi fúrósziget esetén - melyek közül mindegyik sekély,maximum huszonhat méteren áll a tengerben - 1995-2013 időszakban felmérték az élővilágot, mind az érintetlenül hagyott, mind a részben, mind pedig a teljesen leszerelt szerkezet esetében is. Donna Schroeder, a camarillo-i Óceáni Energiairányító Hivatal tengeri ökológusa kollégáival manuálisan számlálta a halakat a fúrószigeteknél, majd az élőlények mennyisége és mérete alapján megállapították a szigetek produktivitását. Meyer-Gutbrod csapatának munkájából pedig fény derült az egyes halfajok eloszlására, illetve arra, hogy a fúrószigetekre tapadt, majd később lehullott kagylók remek búvóhelyet biztosítanak a kisebb halaknak.

A vizsgálatok és felmérések végeredményben megállapították, hogy a fúrószigetek teljes szerkezetének eltávolítása minimum nyolcvanhárom, legrosszabb esetben pedig kilencvenkilenc százalékos csökkenéssel járna a halak biomasszában számított mennyiségére. Ellenben ha csupán a víz feletti részeket távolítják el, akkor csak tíz százalékos veszteséggel kell számolni. A kutatók eredményeiket egy februári oceanográfiai konferencián ismertették San Diegóban, ami azért lényeges, mert a kérdéses sorsú fúrószigetek közel állnak az ottani partokhoz, vagyis a helyi lakosság is érintett a szétszerelésükben. A szakemberek a konferenciát követően ezért egy lakossági fórumon is beszámoltak a megszerzett tapasztalataikról és várható következményeikről.

(Fotó: Getty Images Hungary)