Ugyanakkor az a gondolat is szöget ütött az amerikaiak fejében, hogy mi van akkor, ha a németek már birtokában vannak a tervnek, és előbb összeeszkábálnak egy bombát, mint ők? Bár senki sem tudhatta biztosan, hogy mekkora feltételezésük valóságalapja, a félelmet mindenesetre sikerült elültetni az emberekben, az atombomba megépítését célzó Manhattan tervvel párhuzamosan ezért elindítottak egy titkos hírszerző projektet (1943).

Az Alsos küldetés célja az volt, hogy feltérképezze, hogy állnak a németek a nukleáris fegyverek fejlesztésével.

Az ügynöki információk nem kecsegtettek sok jóval, a francia hírszerzés jelentése szerint ugyanis egy német vegyipari cég, az Auergesellschaft
szokatlanul nagy mennyiségben rendelt uránt. (A cég egyúttal katonai érdekeltségű is volt, mivel gázmaszkokban használt szűrők és más hadiipari felszerelések gyártásával is foglalkozott.) Hamarosan arra is fény derült, hogy az Auer Párizs német megszállásakor a németek szinte azonnal rátették kezüket egy kisebb francia cég telephelyére, ami addigra jelentős készletet halmozott fel egy másik, szintén ritka és radioaktív anyagból, a tóriumból. Érdekesség, hogy Párizs 1944-es felszabadításakor, miután a német csapatok visszavonultak, a tórium szőrén-szálán eltűnt. Az amerikaiak ekkora persze már tudomást szereztek a német atomprogramról, és biztosak voltak benne, hogy a nácik csak elterelésnek használják az Auert, és valójában folyamatosan gyűjtik az atombombához szükséges radioaktív anyagot. Mindez persze nem nyugtatta meg őket, és noha a háború számukra jól állt, a Manhattan-tervben mégis csak épphogy elkezdték az első kísérleti robbantás, a Trinity teszt tervezését, és még körülbelül egy év kellett volna az élesben bevethető atombomba megépítéséig. Az Auer igazgatója egy Petersen nevű német vegyész volt, akit az amerikaiak strómannak hittek, mert nem tűnt túl agyafúrt pasasnak. Ezzel szemben titkárnőjét, fraülein Wesselt az ügy kulcsfigurájának, vagy ha úgy tetszik összekötő kapocsnak tekintették Hitler titkos atomprogramjához. Egy titkos akcióban el is kapták őket a belgiumi Eupen városban; Petersennél találtak egy halom céges papírt, köztük a tóriumkészlet dokumentációját.

Első ránézésre mindez hatalmas fogásnak tűnt, de csakhamar rájöttek, hogy alaposan melléfogtak, és az egész hajtóvadászat felesleges volt, ugyanis a cég atombomba helyett fogkrémet gyártott a radioaktív anyagból.

Ez nem meglepő, akkoriban ugyanis rádiumból készítettek energiaitalt, arckrémet, sőt potencianövelőt is. Amire az amerikaiak bukkantak, az valójában az Auer radioaktív fogkrémje, a Doramad volt, ami 1940-ben került forgalomba, és speciális antibakteriális hatása révén ragyogóan fehér, erős fogakat és ínyt ígért a vásárolóknak.

A sugárzó anyag az egyéb gyártási folyamataik mellékterméke volt, a háború alatt Petersen azonban úgy vélte, hogy jelenlegi helyzetben a szabad rablás a legcélravezetőbb beszerzési mód, így a megszállt Franciaországban annyi tóriumot és uránt felhalmozott, amennyit csak tudott. 1945 elejére végül az Alsos belátta, hogy a németeknél nincs használható titkos atomprogram, pár hónappal később pedig véget is ért a háború Európában. Augusztusban, amikor ledobták az atombombát Hirosimára és Nagaszakira, az amerikaiak már azon dolgoztak, hogy a németek atomtudósai és felhalmozott radioaktív készletei nehogy szovjet kézbe kerüljenek. Az akció végül 1945 októberében ért véget.

(Fotó: NeedPix, Wikimedia)