Az emberit tökéletesen utánzó, érzékelőkkel ellátott, de mégis sima és érzékeny robotbőr egyelőre csak a fantázia terméke, a valóságban a fejlesztés alatt álló elektronikus bevonatok, amelyek a robotok vagy protézisek érzékelését hivatottak elősegíteni, szenzorok tömegéből összeállított, kezdetleges kialakítású rendszerek és külsőleg egyáltalán nem hasonlítanak a valódi bőrre. A funkciójuk alapján azonban egyre közelebb kerülnek ahhoz, hogy emberszerű módon üzemeljenek és olyan típusú reakciókra adjanak lehetőséget, amelyet az organikus megfelelőik is adnak a különböző stimulációk hatására.

Az érzékelők jobb adatgyűjtési képességgel és nagyobb autonómiával ruházzák fel a robotokat, azonban az adatok feldolgozásához szükséges egy számítógéppel, a robot "agyával" való kapcsolat kialakítása is, ami bonyolítja a rendszer felépítését és késlelteti a válaszreakciók érkezését, pedig az egyik legfontosabb célja a mesterséges bőrnek az azonnali kapcsolat megteremtése lenne a külvilág és a gép között.

Az emberi test, az agy és az idegrendszer gazdaságos és hatékony működésének szimulálása lehet a megoldás a probléma kezelésére,

vagyis a következő generációs robotbőrök egyre inkább emberi módra reagálhatnak a benyomásokra, legyen az kellemes érzés vagy fájdalom.

A fájdalom egy gép esetében természetesen csak az egyszerűség kedvéért használt kifejezés, nem valódi érzésről van szó - magyarázza Ravinder Dahiya, a Glasgow-i Egyetem James Watt Mérnöki Iskolájának professzora, aki a legújabb elektronikus bőrt fejlesztő csapatot vezeti. Az általuk készített rendszer szinaptikus tranzisztorok sokaságán alapul, amelyek egy központi adatfeldolgozó rendszer helyett már közvetlenül a bőr áramköreiben megkezdik a válaszreakciók generálását, így a reakcióidő jelentősen csökken a korábbi, számítógépes feldolgozást alkalmazó modellek teljesítményével összevetve. Ehhez az adatok komplexitását és a válaszok spektrumát is le kell egyszerűsíteni: a szenzorok csak az érintés által keltett frekvenciaváltozást regisztrálják az elektomos hálózatban és a robot ennek megfelelően mozdul. Ahhoz, hogy a gép tudja, milyen mozdulatot kell tenni egy-egy inger hatására, a kutatók előbb betanították a robotot, amely később már magától is alkalmazkodott az újabb stimulációkhoz.

A kutatók elsősorban a "fájdalomra" adott reakciót tesztelték: a kísérletben használt robotkéz a megfelelő mértékű elektromos feszültség hatására visszahúzódott az érintés elől, úgy, ahogy az emberek is teszik önkéntelenül, ha kényelmetlen, fájdalmas érzést vált ki belőlük valami.

"Mindannyian megtanuljuk már korán az életünkben, hogy megfelelően reagáljunk a váratlan ingerekre, például a fájdalomra, annak érdekében, hogy megóvjuk magunkat az újabb sérülésektől.

Természetesen ennek az új felépítésű elektronikus bőrnek a fejlesztése során nem okozunk valódi fájdalmat, ez szimplán egy leegyszerűsített megfogalmazása a külső stimulációkból való tanulási folyamat leírásának." - mondta Ravinder Dahiya.

A jövőben a robotbőrt a gépek interaktív képességeinek fejlesztése mellett a kézprotézisek érzékelésének javítására használják majd a kutatók, amelyek ezáltal az emberit közelítő érzékenységű tapintási érzékelésre lesznek képesek.

(Fotó: Pixabay/andreas160578/jarmoluk)

Érző bőr a hideg fémen Hajlamosak vagyunk a robotokat antropomorfizálni, ember formájúra építeni, majd képzeletben emberi tulajdonságokkal felruházni. Ha a robotok egyelőre nem is öntudattal rendelkező, önálló lények, a technika fejlődése egyre inkább képessé teszi őket arra, hogy hozzánk hasonló érzékekkel rendelkezzenek.