Az USA komolyan tart egy űrháborútól – ezt persze (sajnos vagy sem) nem úgy kell elképzelni, mint a Star Wars lézerputtyogtatását, hanem ez a háború az űrben található vagy az űrből elérhető kritikus infrastruktúra uralmáért, megsemmisítésért fog zajlani. Ha úgy tetszik, és mint az egyre inkább körvonalazódik: az első űrháború a műholdak háborúja lesz. Hogy ezek nem alaptalan félelmek, arra már a közelmúltból is lehet példákat hozni, az oroszok például feltehetően már többször is teszteltek fegyvert az űrben:

Idén harmadszor tesztelhettek az oroszok fegyvert az űrben A héten kilőtt rakéta műholdak megsemmisítésére alkalmas az amerikaiak szerint.

Nem mellesleg a Szovjetunió volt (a jelenlegi ismereteink szerint legalábbis) az első olyan hatalom, amely kifejezetten az űrbe fejlesztett fegyvert próbált ki:

Az egyetlen dedikált űrfegyver, amelyet ki is próbáltak a világűrben Sajnos kevés a publikus információ, de egy fegyverről biztosan tudjuk, hogy felszereltek vele egy űrállomást, és ki is próbálták. Eddig ez az egyetlen ágyú sült el az űrben tudomásunk szerint – erről szól ez a történet.

A légierő volt őrnagya mindezt úgy foglalta össze a Wired a témában közölt cikkében:

„A konfliktusok olyan folyamat részei, amelyek a versengéssel kezdődnek, és végül olyan teljes méretű konfliktushoz vezetnek, mint amit Ukrajnában látunk. Az Egyesült Államok már aktív versenyben áll Oroszországgal és Kínával a szabadságáért és az űr dominanciájáért. És ez a verseny egyre inkább gyorsul.”

Az említett egykori őrnagy, Even Rogers ezért tavaly januárban megalapította a True Anomaly céget, amelyet egy vállalaton keresztül JD Vance republikánus szenátor is támogat. Mint pedig azt a Wired írja a fent említett cikkben, az Egyesült Államok Szövetségi Kommunikációs Bizottságához (FCC) nemrég benyújtott bejelentés szerint pedig a True Anomaly épp az első orbitális küldetésére készül. A True Anomaly azt reméli, hogy októberben két Jackal (Sakál) orbitális elfogó műholdat juttathat alacsony Föld körüli pályára egy SpaceX rakéta fedélzetén. A Sakálokban nem helyeznek el fegyvereket, robbanófejeket vagy lézeres rendszereket, de képesek lesznek „közeli randevú műveletekre” (rendezvous proximity operations /RPO) – vagyis más műholdak közelébe tudnak manőverezni és rengeteg érzékelőt tudnak ezekre ráállítani. Ez felfedheti a rivális műholdak megfigyelő- és fegyverrendszerét, vagy segíthet a kommunikáció elfogásában.

A mostani küldetés neve Demo–1, és ennek keretében a Sakálok egymást fogják kergetni: a feladat ugyanis, hogy egymást megközelítsék pár száz méter távolságra a hajtóműveik segítségével, miközben radarral és többspektrumú kamerarendszerekkel figyelik egymást. Ha ez sikeresen zárul, a következő lépés egy hasonló céllal felküldött, több ezer műholdból álló rendszer működtetése, amelyet vegyesen irányítanak majd emberek és a mesterséges intelligencia – a cél az ellenség üldözése, és hogy ezek az eszközök rendelkezzenek az „elszámoltatásra szolgáló mindenféle eszközzel”.

Nagy kérdés, hogy mik ezek az eszközök. A Demo–1 Sakáljai elvileg tehát nem lesznek felfegyverezve, de ez már nem feltétlen igaz erre a végső konstellációra. Even Rogers szerint az eszközök megválasztása azzal kezdődik, hogy tisztába kerüljenek azzal, hogy az ellenséges műholdakat milyen technológiával szerelték fel, de mindenképp „aktív védelemre” lesz szükség. Rogers hozzátette hogy tüzelésre képes eszközökre lesz szükség. Itt adódott is egy kis félreértés, amit a Wired később javított is a cikkben: mivel a tüzelés (angolul fire) szó a hadseregben is tradicionálisan a kinetikus fegyverekre vonatkozik (tehát ahol valamiféle lövedék távozik), az űrben azonban ezt elektronikai hadviselésként, zavarásként vagy kibertámadásként is értik. Az biztos mindenesetre, hogy annak nincs nyilvánosan elérhető nyoma, hogy a True Anomaly valamiféle támadófegyvert is fejlesztene, és maga Rogers is úgy nyilatkozott korábban, hogy több olyan módja is van egy űrjármű megsemmisítésének, ami nem jár a környezet károsításával (itt a Kessler-szindrómáról van szó, amire a cikk végén még visszatérünk), mivel ezek az ellenséges célpontok, vagyis a kémműholdak lényegében csak „lebegő számítógépek”.

A True Anomaly mindenesetre elég komolyan veszi ezt a célt – nemrég Denverben vásároltak egy nagyobb gyárterületet, és nem csak a Sakálokat fejlesztik, de azt a felhőalapú irányítórendszert is, amely segítségével tehát emberi operátorok és az MI közösen irányíthatnák a műholdakat. Érdekesség, de olyan, alapvetően videojátékokhoz tervezett engineket is használnak, mint a Unity, hogy interaktív, valósidejű applikációkat készítsenek, valamint rendkívül hiteles fizikai szoftvereket fejlesszenek a Sakálok manőverezéséhez. A True Anomaly már kérvényezett védjegy bejegyzéseket többek között olyan hardverekre és szoftverekre, amelyek célja a „Föld körüli pályán képalkotás, RPO és a célmeghatározás”.

Az biztos, hogy a közelmúltban már elég sok katonai jellegű RPO-ra került sor a Föld körül, amikor a nagyhatalmak műholdjai követték egymást, és Evans szerint Amerika ezen a területen lemaradt a vetélytárs Oroszország és Kína mögött, de akadnak, akik aggasztónak tartják ezeket a fejleményeket. Kaitlyn Johnson, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának Repülésbiztonsági Projektjének igazgatóhelyettese például így fogalmazott a Wirednek:

„A True Anomaly abban különbözik az eddigi cégektől, hogy úgy tűnik, hogy műholdját inkább üldözési rendszerként mutatja be, nem pedig képalkotó vagy hírszerzési rendszerként. Ez azért aggaszt, mert nem szándékos eszkalációt okozhat. Főleg az (cég)alapító katonai háttere miatt az ellenfeleink katonai igazgatású vállalatnak láthatják (a True Anomaly-t), amely elkezdte fejleszteni ezt a képességet.”

Azonban az eszkaláció mellett egyéb problémákat is felvet a „műholdak háborúja”. Bármilyen orbitális ütközés ugyanis több ezer űrszemetet generálhat, amelyek mindegyike károsíthatja a többi műholdat, és még több törmeléket képezhet -- mindez pedig a Kessler-szindróma néven ismert katasztrófába torkolhat. A Kessler-szindróma arra a jelenségre utal, amely során az alacsony Föld körüli pályán keringő és egymással összeütköző szemétdarabok egyre nagyobb valószínűséggel további űrszemetet termelnek, mivel beindul az ütközések egyfajta láncreakciója, és az eredmény az lesz, hogy hosszú generációkra ellehetetlenül ezen pálya használata az emberiség számára.

Rogers szerint azonban az ütközések elkerülése lehetséges, és a cég elkötelezett a „felelős és fenntartható” viselkedés mellett az űrben.

(A cikkhez használt kép illsuztráció, forrása: Pixabay/12019)