Számításaikhoz a Gaia űrteleszkóp csillag-adatbázisát, a GDR-2-t használták, melyekből kiszámíthatták bizonyos csillagok múltbéli és jövőbeli mozgását: mindehhez 7,2 millió csillag információit kellett összevetniük az említett négy űrszonda lehetséges útvonalával. Hozzátették, bár a Földhöz legközelebb eső Alfa Centauri hármas rendszerét nem tüntették fel a listán, 4,2 fényévnyi távolsága miatt viszont ez lenne a legközelebbi égitest, amibe az űrszondák 'belefuthatnának'.

A négy szonda az elkövetkező egymillió évben hatvan csillag mellett halad el. A távolságot csillagászati értelemben értjük, ami számokban körülbelül hat és fél fényév. Ha a távolságot megfelezzük, akkor már csak tíz találkozásban lehet részük az űrszondáknak.

A szondák esetében 0,65 – 0,97 fényévnyi távolság lehet a legközelebbi találkozás, leszámítva a Voyager-2 esetében, ami a kutatók számításai alapján alig több, mint másfél fényév.

Számításaik során ugyanazt a módszert alkalmazták, amivel többek között a Naprendszerbe érkezett csillagközi üstökösök eredetét próbálják feltárni. kideríteni. Eredményeiket később a Research Notes of the American Astronomical Society szakfolyóirat is publikálta. Hozzátették: elméleti számításaik a valóságban ennél jóval magasabbak, mivel jelenleg nem létezik minden csillag mozgásáról megfelelő adatbázis. Becsléseik alapján így végül arra jutottak, hogy átlagosan nagyjából ötvenezer évenként egyszer várható, hogy valamelyik szonda 3,2 fényév közelségbe kerüljön egy csillaggal.

(Forrás: Phys.org, Fotó: Wikipédia)