Az SDSS1335+0728 jelű galaxist éppen 21 évvel ezelőtt, 2004. április 16-án fedezték fel a csillagászok a GALEX teleszkóppal, ami ultraibolya tartományban végzett méréseket az űrben tíz éven át. A galaxis másfél évtizeden keresztül nem sok aktivitást mutatott, majd 2019-ben hirtelen sokkal fényesebben kezdett ragyogni, mint korábban. Az elkövetkező öt év során időről időre felerősödő, majd elhalványuló röntgensugárzást, illetve felvillanásokat detektáltak a megfigyelések során a galaxis felől, a kutatók pedig arra a következtetésre jutottak, hogy a jelenségért az SDSS1335+0728 aktív galaxismagja a felelős, vagyis a galaxis közepében egy szupermasszív fekete lyuk rejtőzik. A fekete lyuk körülbelül egymillió naptömegű, és a jelek szerint éppen felébredt szunyókálásából, vagyis aktívabb szakaszába lépett a stabil, inaktív fázis után.
A fekete lyukak esetében a QPE-nek (quasiperiodic eruption, kváziperiodikus kitörés) nevezett röntgen-felvillanásokat általában a fekete lyuk akkréciós korongjával interakcióba kerülő kisebb objektum okozza, például egy arra járó csillag, amit elpusztít a fekete lyuk, de az SDSS1335+0728 fekete lyuka (amit Anskyra kereszteltek a kutatók) a szokásosnál sokkal intenzívebb, fényesebb és hosszabb kitöréseket produkál. Az elméletek szerint a felvillanások kiindulópontja egy kisebb űrbeli objektum lehet, ami az akkréciós korong anyagában zavart kelt.
A kutatóknak mindenesetre Ansky különösen jó lehetőséget nyújt arra, hogy a QPE jelenségét, és általában véve az újra aktívvá váló szupermasszív fekete lyukakat tanulmányozzák, mivel, ahogyan a kutatók a Nature-ben megjelent tanulmányban írják, az "AGN-jelölt" tevékenységét élőben követhetik a különféle teleszkópok segítségével. A csillagászok reményei szerint a kitörésekkel összefüggő gravitációs hullámokat a jövőben a LISA három szondája is mérni tudja majd, még pontosabb képet nyújtva a fekete lyukkal kapcsolatos fejleményekről.
(Fotó: ESA/ATG Europe, ESO/M. Kornmesser)