Az ENSZ szerint a víz véges erőforrás, amely iránt ráadásul a kereslet az éghajlatváltozás miatt folyamatosan növekszik. Jelenleg 2,3 milliárd ember él vízhiánnyal küzdő országokban, és körülbelül 4 milliárd ember szenved súlyos vízhiánytól legalább évente egyszer. A háromévente megrendezett World Water Forum a legnagyobb nemzetközi esemény, amely a víz problémáival foglalkozik. Vezetők, politikusok, akadémikusok, köztisztviselők, vállalkozások és non-profit szervezetek képviselői gyűlnek össze, hogy megvitassák és előmozdítsák a közös cselekvést. Közéjük tartozik Elon Musk is, aki részt vett a 10. Víz Világfórumon Balin, Indonéziában, és itt bemutatta a globális vízhiány kezelésére vonatkozó tervét – számol be róla a New Atlas.

Joko Widodo indonéz elnök hangsúlyozta, hogy nagyon sürgős lenne átállni a fenntartható vízgazdálkodásra, amit külön aláhúz a népesség- és ipari növekedés miattt megnövekedett globális vízigény – ehhez társul még a környezet romlása és az éghajlatváltozás miatt romló vízminőség és az egyre nehézkesebb hozzáférhetőség.

Musk, a SpaceX és a Tesla vezérigazgatója az előadásában arról beszélt, hogy a vízhiány technológiai fejlesztésekkel igenis megoldható, és szerinte a problémát megfizethető megoldásokkal kezelni is lehet. Musk szerint a kulcs mindehhez a Föld hatalmas vízkészleteiben és a sótalanítási technológia jelentős előrelépésében rejlik – ez utóbbiak immár jelentősen csökkentett költségek mellett is elérhetőek.

Musk arra is rámutatott, hogy a napenergia és az akkumulátorok tárolási költségei szintén drámaian csökkentek, így a fenntartható energetikai megoldások életképesebbé váltak. Így aztán a javalaslata szerint még a súlyos vízhiánnyal küzdő régiók is elérhetik a vízbőséget hatékony sótalanítással és a napenergia használatával.

Musk állításainak annyi alapja mindenképp van – írja a New Atlas –, hogy igen ígéretes eredmények születtek az utóbbi időben mind a sótalanítási technológia, mind pedig a napenergia terén. Például Izrael új Sorek B sótalanító üzeme alacsony költséggel fog vizet termelni, ami jól szemlélteti, hogy ma már lehetséges fogyasztható vizet előállítani nagyüzemben relatíve alacsony költségek mellett. Sőt csak pár napos a hír az Ausztrál Nemzeti Egyetem által kifejlesztett, ígéretes, új, elektromosság nélküli sótalanító eljárásról.

A gond az, hogy a fentihez hasonló projektek beindításához azért még így is magas tőkebefektetések szükségesek, melyek előteremtése értelemszerűen gondot jelenthet a korlátozott pénzügyi forrásokkal rendelkező fejlődő országok számára.

Vagyis a vízhiány kezelésére szolgáló technológia valóban létezik és megfizethető a gazdagabb nemzetek számára, az elsődleges akadály továbbra is a fejlődő országok pénzügyi képessége. Vagyis a jó hír, hogy ma már nem kérdés ezen technológiák megvalósíthatósága, az viszont nem tisztázott, hogy épp ahol erre a leginkább szükség lenne, a szegényebb fejlődő országok esetén, miként lehetne ezeket a befektetéseket finanszírozni.