Noha maga az esemény 2020 nyarán és őszén ment végbe, a páratlan csillagászati megfigyelésről szóló tanulmány csak néhány napja, január 6-án jelent meg az Astrophysical Journal című tudományos folyóiratban - számolt be róla a Live Science. Ebben a kutatók leírják, hogy a tőlünk nagyjából 120 millió fényévre található SN 2020tlf nevű vörös szuperóriást nagyjából 130 nappal a pusztulása előtt kezdték el megfigyelni két Hawaiion található teleszkóppal, a Haleakala Obszervatórium Pan-STARRS-1-ével és a Mauna Keán található W. M. Keck Obszervatórium távcsövével.

Látványos videót tett közzé az első lefotózott fekete lyukról az Európai Déli Obszervatórium A videó a chilei Atacama sivatagban található ALMA teleszkóphálózattól indul, és alig egy perc alatt meg is érkezünk a Messier 87 középpontjához, ahol már a fekete lyuk “feljavított” verziója vár minket.

A megfigyelés komoly tudományos eredményeket hozott, ugyanis a szupernóvává alakulását megelőző időszakban a csillagnál többször is jelentős fényvillanásokat figyeltek meg, amelyeket az égitest belsejéből a felszínre törő gázbuborékok idéztek elő. A kutatók a tanulmányban megjegyzik, hogy ez valódi meglepetésként érte őket, ugyanis eddig nem tudták, hogy a vörös szuperóriásoknál a felrobbanásuk előtt ilyen folyamat játszódik le.

A vörös szuperóriások az univerzum legnagyobb csillagai közé tartoznak, amelyek mérete akár ezerszerese is lehet a mi napunkénak. Méretükből fakadóan ezekben a csillagokban a hidrogénnél és héliumnál nehezebb elemek is képződnek, például vas és nikkel, amitől a magjuk egyre forróbbá válik, miközben a belső nyomás is folyamatosan nő. Mikor végül kifogynak az energiából, a magjuk összeomlik, az atmoszférájuk pedig heves kitörésekkel kilökődik a világűrbe.

Rafaella Margutti, a tanulmány társszerzője szerint korábban még sosem figyeltek meg ilyen heves aktivitást egy haldokló vörös óriásnál, ami arra utal, hogy ezek a csillagok a végső stádiumukban jelentős átalakuláson mennek keresztül a belső struktúrájukat illetően. A tanulmány azt is hozzáteszi, hogy a felrobbanása idején a csillagot már jelentős mennyiségű gázfelhő vette körbe, ami arra utal, hogy a gázok kilökődése már jóval a mag összeomlása előtt megkezdődött. “Ez egy valódi áttörés annak megértésében, hogy mi történik a nagy tömegű csillagokkal a haláluk előtti pillanatokban” - írta ezzel kapcsolatban a tanulmány vezető szerzője, Wynn Jacobson-Galán, a Berkeley Egyetem kutatója.

(Borítókép: Adam Makarenko/W. M. Keck Observatory)