És megszületett a bicikli

2023 / 05 / 29 / Bobák Zsófia
És megszületett a bicikli
1815 áprilisában kitört a Tambora vulkán és homályba borította a világot. A “nyár nélküli évben” az éhező lakosság felfalta a lovakat, így új közlekedési eszköz után kellett nézni. Ebben a sötét időben lépett színre Karl von Drais báró és megszületett a bicikli

Az indonéziai Sumbawa szigetén található Tambora 7-es erősségű, pusztító kitörése igazi poklot teremtett a Földön, hatása a világ minden táján érezhető volt. A légkörbe került kén és hamu olyan mérgező elegyet alkotott, és annyira elsötétítette az eget, hogy a termés jó része elpusztult, az emberek és állatok pedig éheztek. A fogathajtó lovak áldozatául estek a szűkös időknek, így, autó még nem lévén, Karl von Drais bárónak nem volt mivel kikocsikáznia birtokára, hogy a faültetvényeit ellenőrizni tudja. De egy báró mégsem sétálhat gyalogosan kilométereken át, gyorsan valamilyen úri megoldás után kellett nézni. Drais nagy inventor hírében állt, és hamarosan megtalálta a kiutat a problémás helyzetből.

Az első eset, hogy a járókelők bicikliző embert láthattak 1817. június 12-én esett meg a Mannheimből kifelé vezető úton.

A báró elég furcsán mutathatott a kerékpár ősét, a pót-lovat hajtva, amely ekkor még csak egy fogantyúval ellátott, hosszú deszkára helyezett, kétkerekű szerkezet volt, amit lábbal kellett hajtani, a neve is ez volt: Laufmaschine, vagyis futógép. A bicikli éppenhogy megszületett, máris elérte a balsorsa és a ma is sokszor hallott kritikák áldozatául esett: az utak olyan rosszak voltak, hogy az egyensúlyukból állandóan kibillenő futógépezők veszélyeztették a közlekedést, arról nem is szólva, hogy a nyaktörő sebességgel, akár 8 km/órával száguldó vezetők elől a gyalogosoknak gyakran félre kellett ugrania. Németország, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok, sőt még Kalkutta is az eszköz betiltása mellett döntött.

1820-ra a világ jelentős részén máris illegális tevékenységnek számított a biciklizés, csak a megrögzött renitensek használták a járművet.

Mivel Drais báró a tizenkilencedik századeleji forradalmak támogatójaként a politikai élet vesztes oldalán állt, az invenciót 1849 után a győztes royalisták megpróbálták még rosszabb hírbe hozni. Mikor Drais 1851. december 10-én a halálos ágya köré gyűlt családja között szétosztotta a vagyonát, mindössze harminc koronát és egy porosodó draisine-t, vagyis futógépet tudott rájuk hagyni.

A világ már régen elfeledte a Tamborát és az arisztokrata életmód lovaglós, kocsikázós divatja is helyreállt, de még mindig volt néhány titkos draisine kedvelő, akik a színfalak mögött továbbra is a jármű fejlesztésén dolgoztak. Az első pedált 1853-ban szerelte fel Philipp Moritz Fischer, egy német zongorakészítő, de a találmánya nem váltott ki nagy visszhangot, sőt, tulajdonképpen senki nem vette észre a változást. Így hivatalosan a pedál feltalálásának időpontját 1861 márciusára szokták tenni, amikor is a francia Brunel úr kalapos mester betolta elromlott kerékpárját Pierre Michaux kocsiszerelő műhelyébe. A járművet megjavították, majd Michaux fia elvitte egy próbakörre. “Jól tudom magam egyensúlyozni, azonban rendkívül fárasztó a lábamat fenntartani, csakúgy, mint a talajra letéve lendületet adni vele.” - foglalta össze tapasztalatai Ernest hazatérve.

Ekkor pattant ki az ötlet apja fejéből, miszerint az első kerékagyba szerelt két kis forgattyú megkönnyíthetné a haladást.

1862-től kezdve már tömegek pedáloztak Párizs utcáin. Egy probléma megoldódott, egy másik megszületett. A kerékpározás a kezdeti időkben ugyanis egyáltalán nem volt balesetmentes foglalkozás, az első járművek erősen kacsáztak, olyan, ma már megszokott alaptartozékok, mint a lánc, a váltó, a gumi, vagy a fék is hiányoztak róla. A gyorsabb haladáshoz a kisméretű pedállal nagyon kellett tekerni.

Ennek fényében még elképesztőbbnek tűnik James Moore teljesítménye, aki megnyerte a világ első kerékpárversenyét.

1861. május 31-én a távot mindössze három perc ötven másodperc alatt tette meg az angol versenyző.

Nem szuperképességről és nem is csalásról volt szó, a Saint Cloud Parkbeli távolság ugyanis mindössze két kilométer hosszú volt, de így is 31 kilométer per óra sebességre kellett felgyorsulnia a győzelemhez.

A kerékpár lett az új őrület, a ló (és gyaloglás) után az első olyan közlekedési forma, melyet egyedül és kötetlenül lehetett űzni. És nem volt megállás: a kerekek egyre nagyobbra, néha már már nevetséges méretűre nőttek, ‘79-ben megjelent a középre helyezett pedál, 1888. február 28-ának éjén Belfast kihalt utcáin pedig átsuhant az első légtömlős bicikli, melyet John Boyd Dunlop szabadalmaztatott először. Ettől kezdve már nem csupasz abroncsokon zörögtek az emberek a piknikre, és elfelejthették a biciklire ragasztott “csontrázó” becenevet. A kerékpár diadalútját csak egy dolog tudta beárnyékolni: az új trónkövetelő, az autó.

“A kerékpár új igényt teremtett, mely túlszárnyalta a vasút lehetőségeit. Ám kiderült, a kerékpár nem tud megfelelni azoknak az igényeknek, amelyet ébresztett.

Mechanikus úton hajtott járművet akartak az emberek lábhajtás helyett, és most már tudjuk, a válasz a gépkocsi volt.” (Hiram Maxim)

Ez a cikk eredetileg 2020.01.15-én jelent meg a Rakétán.

(Fotó: Wikimedia Commons)


Ilyen lesz a Kia új elektromos járműve
Ilyen lesz a Kia új elektromos járműve
A PV5 első verzióját már tesztelik, várhatóan 2025-ben jelenik meg.
Az elektromos autók nem csak elvesznek, hanem adnak is energiát, ha kell
Az elektromos autók nem csak elvesznek, hanem adnak is energiát, ha kell
Elektromos autók táplálták energiával az ausztrál villamosenergia-hálózatot egy áramszünet alatt.
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!
Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.



This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.