Mint azt mi is megírtuk, a tavalyi év végén az előzetes bejelentéseknek megfelelően a Northrop Grumman és az Amerikai Légierő (U.S. Air Force) közösen leplezte le a világ legfejlettebb bombázóját, a B–21 Raidert, amit így végre mi is megtekinthettünk a teljes fizikai valójában:

A sajtó-nyilvános eseményen azonban a gép képességeivel és paramétereivel kapcsolatban nem sok konkrétum hangzott el, ugyanakkor már a bombázó megjelenése alapján le lehetett vonni bizonyos következtetéseket. A lenti cikkünkben mi a The War Zone újságírójának elemzését foglaltuk össze ennek kapcsán, amit most gyorsan ismét felelevenítünk.

Bemutatták a világ legfejlettebb lopakodó bombázóját Az ígéreteknek megfelelően ma sajtó-nyilvános eseményen leplezték le a B–21 Raidert, amely nem csak egy lopakodó bombázó, de a világ egyik legfejlettebb repülője.

A WZ újságírója szerint a gép közelről is épp olyan impozáns, futurisztikus megjelenésű jármű, mint ami várható volt. Habár a megjelenése emlékeztet a technológiai előfutárának is felfogható B–2-re, az is nyilvánvaló, hogy az alacsony láthatóságot (LO), tehát a lopakodó technológiát a gép teljesen új szintre emelte. Közelről az is látványos, hogy ez a gép mennyivel kisebb is a B–2-nél, amelyhez képest nagyjából feleakkora hasznos terhet, így jóval kevesebb fegyverzetet bír csak el. A kisebb géptestnek természetesen jó oka van: A B–21-et a B–2 és más programok több évtizedes tanulsága alapján tervezték meg, hogy képes legyen csúcskategóriás lopakodó képességeket biztosítani a mindennapokban, egyszerre megbízhatóan és gazdaságosan.

A gazdaságosság kapcsán megemlítendő az is, hogy az új anyagtudományok, konstrukciós és tervezési lehetőségek azt jelentik, hogy nagyon nagy kompozit alkatrészek építhetők és szerelhetők össze, minimálisra csökkentve az alkatrészek számát, és ezáltal a sok illesztés szükségességét. Ez párosul az LO bevonat és a szerkezetek jelentős előrelépéseivel, amelyek drasztikusan csökkentik a magas karbantartási költségeket és a hosszú leállásokat, amelyek jellemzően az alacsony megfigyelhetőségű repülőgépekhez társulnak.

A méreten (és ezzel együtt a futóművön) túl a rögtön látható markáns különbséget még a szélvédő jeleni – ez a valóságban nagyon kicsi, a leginkább arra optimalizálták, hogy felfelé és lefelé nyíljon belőle megfelelő kilátás, ami a levegőben történő tankolás miatt lehet fontos.

A másik fontos szempont a gép színe: a nagyon világos szürke festés arra utalhat, hogy a repülő nappali missziókban is részt vehet, épp a fokozott lopakodó képessége miatt. Természetesen a fejlesztések alatt a legkönnyebben a szín változhat meg, de jelenleg úgy tűnik, hogy lezárulhat a kizárólag éjszaka végrehajtható bombázó küldetések korszaka. A fejlesztést egyébként rendkívül felgyorsították a digitális mérnöki technikák.

Összességében a B–21 fő szerepe tehát az lesz, hogy olyan csapásmérő képességeket biztosítson, amelyek nagy hatótávolságon tudnak áthatolni az ellenséges légvédelmen.

Habár alaposnak tűnhet a fenti elemzés, rengeteg nagyon fontos képesség maradt egyelőre a homályban, és hogy ezek közül mi érdekelheti a leginkább az USA riválisának tekinthető Kínát, azt Rebecca Grant, az IRIS hadi kérdésekre fókuszáló, független elemzőintézet elnöke foglalta össze egy véleménycikkben, amelyet a Fox News publikált. Ezek a kérdések azonban nem csak Kína számára érdekesek, hanem a mi kíváncsiságunkat is felkelthetik, már csak azért is, mert ezek közt több olyan technológia akad, amelyek miatt ez a gép valóban következő generációs bombázónak lesz tekinthető.

Az első ilyen kérdés az önrepülő képesség – magyarán, hogy a B–21 képes lesz-e pilóták nélkül is repülni, mint arra az eredeti beszerzési dokumentumok hivatkoztak, amelyek egész pontosan úgy fogalmaztak, hogy a gép képes lesz legénységgel és legénység nélkül is küldetések végrehajtására (capable of manned and unmanned operations). Mint azt Rebecca Grant megemlíti, a bombázó pilóták szédületes teljesítményekre képesek – 2001-ben például végrehajtottak egy 44 órás missziót Missouri-ból Afganisztánba, majd pedig vissza, és a szimulátorokban 72 órás küldetésekre is felkészülnek. Ennek ellenére a gép bevethetőségét nyilván rugalmasabbá tenné, ha egy nap akár teljesen önállóan is el lehetne küldeni bevetésre.

A második kérdés a gép rejtett hajtóműve, és annak a működése. Mint az a gép leleplezésekor kiderült, maguk a hajtóművek egyáltalán nem látszanak, és ezekről a december 2-ai leleplezéskor sem hangzott el konkrétum, mindössze két nyílás látható a gép szárnyain a törzs közelében. Ezek a beágyazott hajtóművek, melyek egyben elfedik a hőáramlást is, a B–21 talán leginkább féltve őrzött titkai, így ezekre az ellenséges hatalmak biztosan nagyon kíváncsiak. A hajtóműveket egyébként a connecticuti Pratt & Whitney fejleszti.

Ami még fontos lehet egy idegen hatalom számára, hogy egész pontosan milyen missziókra lesz alkalmas a B–21. A nukleáris elrettentés mindenképp szóba jön, de kérdés, hogy ezeken kívül még milyen feladatot lehet ezekre a repülőkre bízni – a rendkívül rugalmas bevethetőségű gép esetén ugyanis rengeteg, hagyományos bombázási misszió is szóba jöhet.

Az utolsó titok pedig nem is annyira magával a B–21-gyel kapcsolatos, hanem inkább a kísérőgépekkel. Rebeca Grant szerint tudható, hogy a Légierőnek nem ez az egyetlen titkos fejlesztése, hanem egyéb gépek kidolgozása is folyamatban van – ezek közül ismert lehet az a lopakodó vadász, amelynek a prototípusa 2020-ban repült először, és amiről hivatalos fotó még nem ismert, de a koncepció képeken már-már Földön kívüli technológiának tűnhet. A gép az ígéretek szerint a nagy sebességet kombinálja a lopakodó technológiával. Itt gyorsan tegyünk is egy kitérőt, mert ez a gép önmagában is elég érdekes.

A lenti videóban a Tusk&Purpose szakértője amellett érvel, hogy most, Oroszország és Kína ébredésével lehet látni, hogy annak idején az F–22 program törlése mekkora hiba volt. Az érv akkor egyébként röviden az volt, hogy ez a légi küzdelmekre felkészített vadász (és ebből a szempontból a világ legjobb gépe, ami ellen még Kína is legfeljebb nehézkesen, a legújabb technológiákkal, hiperszonikus lövedékekkel lenne képes védekezni) az előző évtized elején nem tűnt hasznosnak az akkori hadszíntereken, például Afganisztánban. A program törlésével azonban megszűnt a gyártás és a beszerzési láncok is szétestek, így mostanra tulajdonképpen egyszerűbb egy új, következő generációs légifölény vadászt (NGAD) fejleszteni, és a fentebb tárgyalt gép lényegében épp ez lesz, tehát az F–22 Raptor utódja.

Mindez egyébként már csak azért is égetően sürgős, mert közben Kína is nekilátott a saját hatodik generációs NGAD vadászának a kifejlesztéséhez:

Beelőzheti az amerikai fejlesztéseket a kínai hatodik generációs vadász Lehet, hogy bizonyos okok miatt az ázsiai hatalom előbb fog bevethető hatodik generációs géppel büszkélkedni, mint az Egyesült Államok.

Azonban ezen a vadászon kívül még kísérődrónokat (úgynevezett wingman drónok) is fejlesztenek a B–21 mellé. A katonai operatív tervezés is egyébként együtt épít erre a három géptípusra, tehát a B–21-re, a fejlesztés alatt álló NGAD-ra, valamint a wingman drónokra.

Rebecca Grant azt is hozzáteszi, hogy Kína egész biztosan már most próbálkozik ezen titkok kiderítésével, mint írja, a kaliforniai Plant 42 közelében (ahol a B–21 tervezése is folyik) gyanúsan megszaporodtak a hajnali kutyasétáltatások a telephely kerítése körül, ahogy időnként "véletlenül" kisebb drónok is lezuhannak ezen a területen. Így a B–21 nem csak a repülőgép fejlesztése miatt fontos, de most fog élesben kiderülni az is, hogy az amerikai, katonai beszállítóknak mennyire fejlett a kibervédelme.

(Kép: https://www.dvidshub.net/image/7538113/b-21-raider-unveiling/Staff Sgt. Jeremy Mosier, United States Air Force, Public Domain)