2018-ban, mielőtt a NASA Dawn űrszondája teljesen kimerítette minden üzemanyag tartalékát és befejezte küldetését, igen részletes adatokat gyűjtött a Naprendszer egyik legérdekesebb formációjáról, az Occator-kráterről. A becsapódási kráter a Ceres nevű törpebolygón található, küldetése végén a Dawn harmincöt kilométerrel az égitest felszíne felett repült el, miközben a mérnökök végig a krátert figyelték a szonda műszereivel. Korábbi vizsgálatok arra engednek következtetni, hogy a mélyedésnél egy eddig ismeretlen geológiai folyamat hatására sós víz kerül a felszínre.

Az elmúlt időszakban megjelent, a misszió utolsó hónapjainak adatait vizsgáló hét tanulmány alapján a Ceres a vártnál tovább lehetett aktív – írja a Space.com. Marc Rayman, a NASA Jet Propulsion Laboratory munkatársa, a projekt vezetője szerint a Dawn túlszárnyalta reményeiket, a küldetése végén született új felfedezések pedig méltó befejezését jelentik az űreszköz karrierjének. Jelen tanulmány szerzői kifejezetten az Occator-kráter vizsgálatára koncentráltak. A kilencvenkét kilométer széles képződmény megközelítőleg huszonkét millió éve alakult ki. Az egyik publikációban a szakértők a kráter geológiai történetét taglalják, és arra a megállapításra jutnak, hogy a kriovulkanizmus körülbelül kilencmillió éve indulhatott el a mélyedésben, majd évmilliókon át folytatódott. A kutatók szerint

a Naprendszer kivételes vulkanizmusáról beszélhetünk, hiszen egy olyan kisebb égitesten zajlik, amire nincs különösebb hatással egy közeli, nagyobb objektum gravitációja sem.

Míg egy másik kutatásban a szakértők egy, a Ceresen fellelhető sót tanulmányoztak, melynek különlegességét az adta, hogy korábban ilyet csak a Földön találtak. Ez egy csillagászati nézőpontból viszonylag rövid életű, csupán néhány évszázadig fennmaradó anyag, de a jelek szerint a Ceresen még a geológiai közelmúltban, sőt talán még napjainkban is képződik ilyen só. Az egyik publikációban azt is felvetik, hogy a kráter bizonyos sólerakódásainak egy része egy felszín alatti víztározóból jöhetett. A szakértők remélik, hogy hamarosan új küldetés indul a Cereshez, hiszen ezáltal újabb részletekre derülhet fény a rendkívüli törpebolygóról.

A kráter egyik fénylő foltja fiatalabb, mint maga a kráter

Legalábbis ez derül ki egy tanulmányból, amely szerint az Occator-kráter közepén lévő világos terület megközelítőleg harminc millió évvel fiatalabb lehet a kráternél. A kutatók az amerikai űrügynökség (NASA) Dawn űrszondájának adatait elemezve vizsgálták az Occator központi részét, és megállapították, hogy az egyik különleges, fényes terület, a Cerealia Facula alig négymillió éves lehet, ami földtani szempontból nagyon fiatal - olvasható a Phys.org portálon.

A Mars és Jupiter között lévő törpebolygó, a Ceres sötét felszínén korábban több mint százharminc feltűnő, világos foltot fedeztek fel, melyek a felvételek szerint leginkább sóból állnak. A nagyfelbontású képek tanúsága szerint a Cerealia Facula egy kupolaszerű képződmény, amelynek oldalain törések futnak végig. A képződmény körül és a kráter alján is feltűnő repedések láthatóak, amelyek a többi fénylő foltig érnek. Andreas Nathues, a göttingeni Max Planck Naprendszerkutató Intézet szakértője és munkatársai a Dawn fedélzetén lévő két műszerének adatait elemezték,vizsgálataik pedig alátámasztották a korábbi eredményeket,

melyek szerint a tükröződő anyag karbonát.

A kráter egy másik fényes területe a Vinalia Faculae, karbonátok és sötét anyag elegyét tartalmazza: új bizonyítékok utalnak arra, hogy a kupolaszerű képződmény inkább keletkezett egy hosszan tartó folyamat során, mintsem egy esemény hatására. A kutatók úgy vélik, a folyamat elindítója az a becsapódás lehetett, melynek nyomán maga a kráter is kialakult, és aminek hatására sós folyadék került a felszín közelébe. A leírás szerint a képződmény víz és cseppfolyóssá vált gázok, például szén-dioxid és metán felszínre kerülésével keletkezett. A felfelé törő gázok karbonátban gazdag anyagokat is a felszín irányába kényszeríthettek. Ebben az időszakban a fényes anyag a repedéseken keresztül törhetett fel, és így nyerte el jelenlegi formáját.

A kilencszáznegyven kilométer átmérőjű Ceres ötmilliárd kilométer távolságra található bolygónktól: a törpebolygó felfedezésére 2007-ben indult Dawn-misszió, és egészen 2016 nyaráig tartott.

(Fotó: NASA)