Ezt látnánk az égen, ha a Földnek is olyan gyűrűi lennének, mint a Szaturnusznak
2020 / 09 / 22 / Bobák Áron
Ezt látnánk az égen, ha a Földnek is olyan gyűrűi lennének, mint a Szaturnusznak
A Szaturnusz kétségkívül a Naprendszer leglátványosabb égiteste, amelynek hatalmas, jégből és törmelékből álló gyűrűi úgy ölelik körbe a bolygót, akár egy kozmikus hullahop-karika. Ron Millernek köszönhetően pedig azt is tudjuk, hogyan nézne ki a Föld, ha ugyanolyan gyűrűi lennének, mint a Szaturnusznak.

Az illusztrátor 2013-ban tett közzé egy sorozatot, amelyben látványos képeken mutatta be, hogy mit látnánk az égre nézve, ha a Földnek is lennének gyűrűi. A hét évvel ezelőtt készült képeket most a Live Science porolta le, akik Caleb Scharf, a Columbia Egyetem asztrobiológiai tanszékének vezetőjének segítségével jártak a végére, hogy milyen hatással lennének a gyűrűk a bolygóra és az életünkre.

A képekkel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy bár Miller a munkájához nagyon részletesen tanulmányozta a Szaturnusz gyűrűit, a két bolygó közötti különbségekkel szándékosan nem foglalkozott, így többek között figyelmen kívül hagyta, hogy a Szaturnusznak jóval több holdja van, vagy hogy a Föld sokkal közelebb kering a Naphoz, így a gyűrűk itt nem lehetnének fagyott állapotban.

Ez utóbbi a Live Science szerint nem okozna látványos változást, hiszen a gyűrű alapvetően kőzetből állna, ami - ahogy az a Holdnál is látható - igen hatékonyan veri vissza a napsugarakat. Scharf ezzel kapcsolatban elmondta, hogy a Föld atmoszférájának tetejét négyzetméterenként 1300 wattos napfény éri, így ha a gyűrűk csak a 10 százalékát vernék vissza a napsugaraknak, akkor is minden egyes négyzetméter annyi fényt termelne, mint egy 130 wattos villanykörte.

Ami különösen érdekes lenne ezekben a gyűrűkben, hogy mivel a Földhöz képest statikusan helyezkednének el, így egészen más látványt nyújtanának a bolygó különböző pontjairól nézve. Mivel a Szaturnusz gyűrűi mindössze tíz méter szélesek, az egyenlítőnél például csak egy vékony csíkot látnák belőlük, míg az északi sarkkörnél olyan látványban lenne részünk, mintha éppen egy hatalmas hold készülne felkelni a horizonton. Az ennél kisebb szélességi fokokon a gyűrű hatalmas ívet rajzolna az égre, szivárványszerűen terülve el az égbolton.

"Ezek a ragyogó gyűrűk soha nem kelnének fel vagy nyugodnának le, és mindig pontosan ugyanott látszanának az égen. A kozmikus tereptárgyak nappal és éjjel is láthatóak lennének" - írja a Live Science, akik szerint a gyűrűk legközelebbi távolsága a Földhöz nagyjából ezer kilométer lehetne, és az is biztos, hogy legfeljebb 11 850 kilométeres távolságban lehetnének. A Föld esetében itt húzódik az úgynevezett Roche-határ, amelyen belül a Föld árapályerői feldarabolnák a bolygó kísérőjét, amelyből egy ilyen gyűrű keletkezhetne.

Ahogy korábban említettük, Miller nem foglalkozott a két bolygó közötti számos különbséggel, Scharf ellenben kitért arra is, hogy a Szaturnusznak számos terelőholdja van, amelyek az egyes gyűrűket tartják egyben. Az asztrobiológus szerint nehéz elképzelni, hogy ilyen terelőholdak nélkül a Föld gyűrűi hosszabb ideig egyben maradnának, pláne, hogy a relatíve nagy holdunk gravitációs ereje minden bizonnyal szétbontaná a gyűrűt.

A gyűrűk egyik igen látványos tulajdonsága lenne, hogy a Föld árnyéka időnként megjelenne rajtuk, emellett maguk a gyűrűk is árnyékot vetnének a bolygónkra. Ez különösen az egyenlítőnél járna látványos következményekkel, ahol a napéjegyenlőség idején azt láthatnánk, hogy a Föld egyik fele árnyékba borul, míg a másik felén fényes nappal van. Scharf szerint a gyűrűk árnyékoló hatása miatt a telek minden bizonnyal hidegebbek lennének, ugyanakkor több fény is érné a Földet, vagyis a klímára gyakorolt hatásukat nehéz lenne megjósolni.

Scharf szerint a gyűrűkkel kapcsolatban emellett is számos érdekes kérdés merül fel, például hogy milyen hatást gyakoroltak volna a mitológiára vagy a felfedezésekre. A szakértő szerint a gyűrűk segítségével a korai felfedezők könnyen ki tudták volna számolni a hosszúsági fokokat, ami sok ideig megoldhatatlan problémát okozott a navigációban, vagy akár egy egészen kifinomult időmérő rendszert is létre lehetett volna hozni akkor, amikor ilyesmire még nem volt lehetőség.

Ami az űreszközöket illeti, a Nemzetközi Űrállomás jócskán a gyűrűk alatt keringene, hiszen ez mindössze nagyjából 400 kilométerre található a Földtől, míg a geostacionárius pályán elhelyezkedő műholdak felette, ezek ugyanis nagyjából 36 ezer kilométerre vannak a Földtől. Számos műholdnak viszont megoldhatatlan akadályt jelentenének a gyűrűk, Elon Musk Starlinkje például minden bizonnyal nem készülhetne el a jelenleg tervezett formájában. A gyűrűk a rádiójeleket is erősen zavarnák, ami főleg az egyenlítő felett keringő műholdak esetében okozna problémákat. Scharf szerint a gyűrűk a csillagászati felfedezéseket is akadályoznák, és feltehetőleg sokkal kevesebbet tudnánk a világűrről, mint amennyit jelenleg tudunk.

Bár a Földnek pontosan olyan gyűrűi soha nem lesznek, mint a Szaturnusznak, a Live Science megjegyzi, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint egyáltalán nem kizárt, hogy a Földnek egy rövidebb ideig valóban volt gyűrűje. A Hold keletkezésével kapcsolatban ugyanis az uralkodó nézet, hogy az két protoplanéta ütközéséből jött létre, amelyek közül az egyik maga a fiatal Föld volt, míg a másik egy Mars nagyságú égitest, a Theia. Az ütközés hatására a Föld körül nagy mennyiségű törmelékgyűrű keletkezhetett, és ebből alakult ki nem sokkal később a Hold.

Ha tetszett ez a cikk, kövess minket a Facebookon is!


Először vagy itt? Ez itt a Rakéta!
Olvasd el főszerkesztőnk beköszönőjét, mire számíthatsz tőlünk!
Rakéta az Instagramon is!
Kövesd be, később jól jársz majd!
Ezek is érdekelhetnek

Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.