Murata kutatásának ötletét egy, a Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) által készített felmérés adta, miszerint a sztratoszférában lévő légköri aeroszol 10 százaléka tartalmazott űreszközökből, többek között műholdakból származó fémrészecskéket. Ezeknek a fémdarabkáknak a hosszú távú hatása egyelőre ismeretlen, azonban a tudósok attól tartanak, hogy károsíthatják a Föld törékeny ózonrétegét.

A japán kutató a CNN-nek azt mondta, a fából készült műholdak pontosan ugyanúgy működnének, mint a nagyrészt alumíniumból készült űreszközök, viszont üzemidejük lejártával, amikor belépnek a Föld légkörébe, egyszerűen elégnének és gázzá válnának, nem hagynának maguk után nem kívánt részecskéket, mint fémből épült társaik.

Bármilyen furcsa gondolatnak is tűnhet, Murata ötlete a gyakorlatban is működhet. Ennek magyarázata az, hogy míg a fát a Földön használva az ki van téve a korhadásnak, égésnek, illetve deformációnak, az űrben az oxigén, és a fában élő különböző rovarok hiánya miatt az anyag sokkal tartósabb lehet. A kutató ezt bizonyítani is tudja, Murata és csapata ugyanis már négy éve dolgozik a projekten, 2021-ben faanyagmintákat is küldtek az űrbe, hogy teszteljék az anyag ellenálló képességét az ott uralkodó körülmények között.

A Nemzetközi Űrállomáson végzett tesztek eredményei azt mutatták, hogy a fa súlyarányos szilárdsága megegyezik az alumíniuméval, ami alkalmassá teheti az anyagot akár az űrben történő építkezéshez is.

A műhold építéséhez Murata három fafajtát tesztelt: Erman nyírfát, japán cseresznyefát, illetve a magnolia obovatát, amely egy Japánban őshonos magnóliafaj. Végül ez utóbbira esett a kutató választása, mivel a magnólia sejtjei kicsik és egyenletes méretűek, ami megkönnyíti a fával való munkát, illetve csökkentik a fa törésének vagy repedésének valószínűségét is.

A fából készült, LingoSat nevű műhold a biztonsági felülvizsgálat utolsó szakaszában van, és várhatóan 2024 nyarán a japán JAXA és az amerikai NASA közös küldetése keretében bocsátják majd fel. A tervek szerint legalább hat hónapig figyelik majd a műholdat, hogy lássák, hogyan teljesít az űrben, például hogyan viseli a szélsőséges hőmérséklet-változásokat. Az előzetes kísérletek azt mutatták, hogy a fa ellenállósága nagyjából azonos mínusz 150 és plusz 150 fok között, azonban a Föld körül keringve az űreszköz intenzív, gyorsan ismétlődő hőhatásoknak lesz kitéve, és egyelőre nem tudni, erre hogyan reagál, ezért is kell valós körülmények között vizsgálni ezt. Emellett a japán kutatócsapat a rádióhullámokra és a mágneses mezőkre adott reakcióit is figyelemmel kíséri majd, illetve azt, hogy a fából készült burkolat hogyan védi a műhold félvezetőjét és chipjét.

Nem csak a japánok kísérleteznek a fa újszerű, űriparban való felhasználásával, a finn Arctic Astronautics vállalat WISA Woodsat nevű műholdja is fából készült, és a tervek szerint 2021-ben indult volna az űrbe, azonban ez egyelőre nem történt meg, a cég szerint ugyanis az indítást „bürokratikus akadályok” hátráltatták. Az Egyesült Arab Emirátusokban pedig jelenleg az úgy nevezett "nano-fát", egy alacsony sűrűségű anyagot vizsgálnak, amelyet grafénnal ötvöznének annak érdekében, hogy növeljék a szilárdságát.

(A borítókép illusztráció. Forrás: Kiotói Egyetem)