A Sagittarius A* szupernagy tömegű fekete lyuk körül található erős rádió-, röntgen-, és gammasugár-forrás megfigyelésével már korábban is sikerült felfedezni a kutatóknak, hogy napi szintű változások jellemzőek a fekete lyuk körüli elektromágneses aktivitásra: a röntgen tartományban történő kitörések során egy-két nagyságrenddel növekszik az egyébként egyenletes kibocsátás fénye, de az infravörös tartományban is megfigyelhetőek a felvillanások. Emmanuelle Mossoux, a Liège-i Egyetem asztrofizikusa egy tavaly publikált tanulmányban azt is bizonyította, hogy az évenkénti rendszertelenég is jellemző, mivel 2014-től kezdődően nőtt az erőteljesebb rádiókitörések száma.

Alexis Andrés, az Amszterdami Egyetem kutatója, munkatársaival együtt, most ezeket a különös jeleket az eddigieknél is alaposabb vizsgálatnak vetette alá, hogy valamilyen mintát találjon az aktivitás tekintetében. A csillagászok a NASA Neil Gehrels Swift Obszervatóriuma által a 2006 február 24-től 2019 augusztus 6-ig tartó időszakban gyűjtött adatokat elemezték, amelyek a galaxismagról és a Sagittarius A* viselkedéséről adtak számot. A Swift röntgen teleszkópját átlagban egy-három naponta fordították a galaxismag felé 2006 óta, ezért nagy mennyiségű információ állt rendelkezésre a számítások elvégzéséhez, bár egy két éves periódusból (2013 március 31 és 2016 július 28 között) származó adatokat egy elhaladó magnetár, majd a Swift bináris rendszer zavaró hatása miatt, amelyek ebben az időszakban részben elfedték, vagy nehezen értelmezhetővé tették a fekete lyuk jeleit, végül nem tudták használni.

A számítások szerint 2006-tól 2007-ig, majd 2017 és 2019 között volt megfigyelhető a legnagyobb aktivitás a legtöbb kitöréssel, majd 2008-tól 2012-ig ezzel összehasonlítva egészen visszaesett az aktivitás szintje. A minta szabálytalan és rendszertelen változásokat mutat, amit a kutatók egyelőre nem tudnak mivel indokolni, bár teóriák már születtek a jelenség hátterének magyarázatára. Egy lehetséges elmélet szerint elhaladó gázfelhők vagy csillagok léphetnek interakcióba a fekete lyukkal, ezek pedig okozhatnak erőteljesebb fényesedést, de erre egyelőre nincs egyértelmű bizonyíték, a kutatók csak erősen spekulatív megfontolásoknak minősítették az ilyen jellegű magyarázatokat.

A továbbiakban a röntgen és a közeli infravörös tartományban végzett adatgyűjtés segítségével és a Chandra űrtávcső megfigyeléseivel folytatják a munkát a csillagászok, emellett az egyes kitörések elemzése is közelebb viheti a kutatókat az okok felfedéséhez, mivel a jelenlegi vizsgálat során csak statisztikai elemzésre nyílt lehetőség. A Tejútrendszer magjában rejtőző, 4,3 millió naptömegű fekete lyuk, amelyet az ESO (Európai Déli Obszervatórium) decemberi videójában figyelhetünk meg valamivel közelebbről, addig is őrzi titkait.

(Royal Astronomical Society Fotó: Desy/Science Communication Lab, NASA/CXC/MIT/F. Baganoff, R. Shcherbakov et al)

Mi történik a galaxismagban található fekete lyukkal? A Tejútrendszer közepében található Sagittarius A* alapvetően nem túl aktív, a helyzet azonban mostanság változni látszik.