A kutatást vezető Pankaj Karande szerint az eddigi klinikai megoldások alig különböznek az egyszerű sebtapasztól: a legjobb esetben is felgyorsítják némileg a sebgyógyítást, ám nem integrálódnak a befogadószervezet sejtjeihez, így idővel egyszerűen csak leesnek.

Az általuk kidolgozott technológia viszont különbözik attól a regeneratív orvoslástól is, amelyet Anthony Atala mutatott be Budapesten. Amíg ez előbbi ugyanis arra épül, hogy a páciens saját szöveteiből növesztik ki az új szervet, a Rensselaer Polytechnic Institute által kidolgozott eljárás már kész, azonnal bevethető műszövetet adna a beavatkozó orvos kezébe.

A kísérletben a komplex, kinyomtatott szövetbe töltöttek állati eredetű kollagént és olyan sejteket, melyek az érképződéshez szükségesek. Az így kapott mesterséges bőrt egerekre kötötték, majd azt tapasztalták, hogy heteken belül elkezdett kialakulni bennük az érhálózat. Magyarán a 3D nyomtatóval készített szövet összekapcsolódott, és kommunikált az egér saját érhálózatával.

Az eljárás tehát lényegében átmenetet jelent a mesterséges szövetpótlás és a szervátültetés között, ám a klinikai használatra még nem áll készen. Jelenleg a donor sejtek módosítása zajlik CRISPR és egyéb génszerkesztő technológiák segítségével, hogy a későbbi használat során meggátolják a kilökődést.

(Kép: Pixabay)