A randioldalak gondosan megkomponált profiljai mögött olyan - evolúciós - vonások rejlenek, melyek meghatározzák, voltaképpen mit is keresünk partnerünkben. A Notthinghami Egyetem kutatásából kiderült, milyen tulajdonságokat tartanak fontosnak a szerelemre vágyó emberek: pulzusszámuk az együttérzés képességének jeleire ugrott meg. A tanulmányt a Royal Society Open Science című szaklap publikálta, az eredmények szerint pedig a férfiak többnyire az együttérző oldalukat emelik ki, míg a nők pontosan az ilyen partnereket részesítik előnyben, ezt jelölték meg lehetséges partnerük kívánatos jellemvonásaként. Ez viszont nemcsak a romantikus partnerek egymásra találására alkalmas, de a gondoskodó közösségek fenntartásához is hozzájárul. "Az emberi társadalmat magas szintű együttműködés jellemzi, amit nehéz a természetes szelekció elvével magyarázni."
"A szexuális kiválasztódás ugyanakkor egy lehetséges magyarázattal szolgál: ha a nők kooperatív férfiakat választanak, vagyis akik segítenek másokon, akkor az együttműködés öröklődik. Ezt támasztják alá eredményeink is." - mondja Eamonn Fergusson egészségpszichológus professzor.
A vizsgálat során a kutatók arra kérték a férfiakat, hogy adjanak pénzt vagy egy igazságtalanságot elszenvedett áldozat kártérítésére, vagy annak a megbüntetésére, aki tisztességtelenül bánt vele, illetve arra, hogy ne tegyenek semmit. A kártérítés felajánlását a kutatók az együttérzés jeleként értelmezték. A hasonló döntési helyzet elé állított nők a kártérítést választó férfiakat részesítették előnyben.
Általánosan elfogadott tény, miszerint mások szenvedése láttán bennünk is aktivizálódik a fájdalomközpont, amíg azonban a nők mindenki felé képesek együttérzést tanúsítani, a férfiak csak az arra érdemesnek tartott személyekkel éreznek együtt, ám ha valaki ellenszenves számukra, az együttérzés átvált kárörömbe. Tania Singer londoni kutató munkatársaival mágneses rezonancia tomográf (MRT) segítségével vizsgálta a kísérleti alanyok agyát. Berendezésük segítségével a külső hatással gyakorlatilag egy időben azonnal képet kaptak az aktív agyterületekről. Kutatásaikról a Nature tudományos folyóiratban számoltak be. A kísérletsorozatban tizenhat férfi és ugyanennyi nő vett részt. Az első szakaszban két beépített színésszel capitaly társasjátékot játszottak. Egyikük becsületesen játszott, a másik csalt. A gyanútlan alanyok a játék végére levonták következtetéseiket, miszerint az egyik fickó becsületes, míg a másik csaló. A második szakaszban közvetett módon jelezték a kísérleti személynek, hogy a becsületes illetve a gazember játékos fájdalmat érez. A jelzés pillanatában készült CT-felvételekről kiderült, hogy a becsületes játékossal mindenki együtt érzett, erről tanúskodott az agyukban aktivizálódott fájdalomközpont.