Az előfeszítéses, azaz priming kísérletek mindig is a pszichológia egyik legizgalmasabb kutatási területének számítottak; az ilyen vizsgálatokon azt kutatják, hogyan hatnak viselkedésünkre a számunkra tudatosan nem észlelt, és gyakran szempillantásnyi időre bemutatott ingerek. Egy 2020. januárjában publikált tanulmányban például kutatók arra keresték a választ, miképp befolyásolja a nőkről alkotott tévhiteket, valahányszor zsidó-keresztény valláshoz kapcsolódó kifejezésekkel találkozunk.

A kezdetek

A szexizmus gyökerei ősidőkre visszanyúlnak az emberiség kultúrájában, és a vallási hagyományokhoz is köze van, hiszen azok egyrészt jóváhagyják, másrészt megerősítik a különféle nemi szerepeket, sztereotípiákat és elvárásokat. A zsidó-keresztény, de lényegében mindegyik vallás például kőbe véste a nők és a férfiak helyét, fő társadalmi funkcióikat, valamint különböző jellemzőket társít a nemekhez. Mindezekre ráadásul eleve elrendelt, megváltoztathatatlan dologként tekint. Bár legtöbben ma már nem értelmezik szó szerint a bibliai történeteket, ahogy az ortodox hagyományok követői is megfogyatkoztak, ezek a tanítások mégis olyannyira beépültek tudatalattinkba, hogy a vallásra utaló fogalmak befolyásolhatják a nőkről alkotott véleményünket.

Mi történt a tanulmányban?

Megan Haggard, a kutatás vezetője, a dél-karolinai Francis Marion Egyetem munkatársa szerint az olyan vallással összefüggő kifejezések, mint isten vagy angyal, - nemtől és felekezeti hovatartozástól függetlenül - módosíthatják nőkkel kapcsolatos gondolatainkat. A kutatócsoport kísérletében összesen háromszáznyolcvannégy belga és kétszáznyolcvanhat amerikai egyetemista diák vett részt. Az előfeszítés kétféle módszert történt: az alanyoknak vagy különböző mondatok jelentéstartalmán kellett gondolkodniuk, vagy döntést hozniuk, hogy az egymás után bemutatott betűk láncolatai értelmes szavakat képeznek-e vagy sem.

A kutatók fantáziáját leginkább az mozgatta, mi történik, ha vallási kifejezéseket csempésznek a feladványokba; vajon mennyire értenek majd egyet a válaszadók a nőkkel kapcsolatos különböző állításokkal, ha előtte természetfeletti erőkhöz - angyal és isten -, vallási helyekhez - templom - és spiritualitáshoz - hit - kapcsolódó kifejezéseket látnak?

Mi kell a nőnek?

Haggardék arra jutottak, hogy akiket valláshoz köthető szavakkal – különösen az isten és az angyal esetén– bombáztak, jellemzően egyetértettek például azzal az állítással, hogy a férfiak feladata a nők védelmezése, vagy, hogy a nők erkölcsösebbek, törékenyebbek, kifinomultabbak a férfiakhoz képest.

Az úgynevezett jóindulatú szexizmus előfeszítés hatására történő megnövekedett szintje nőknél, férfiaknál, a vallásos és magukat ateistának valló személyeknél egyaránt megfigyelhető volt.

A jóindulatú szexizmus is szexizmus

Manapság ritkán találkozunk a nőkkel szembeni nyílt ellenségességgel, amivel viszont nap mint nap összefuthatunk, azok a burkolt állítások, amelyekkel igyekszik kijelölni helyüket a társadalomban: csodálatra méltó teremténynek tartják, felmagasztalják őket, dicsérik törékenységüket, kifinomultságukat, és persze gondoskodó hajlamukat, amivel felnevelik a fiatal, és ápolják az idősebb generációt. Ez elsőre szépen hangzik, de kapargassuk meg kicsit a felszínt, és egyből meglátjuk, hol sántít a történet:

A jóindulatú szexizmus egyik legnagyobb problémája, hogy bóknak álcázott eszközökkel bezárja a nőket egy olyan szerepbe, ami még inkább bebetonozza a férfiak felsőbbrendűségét egy patriarchális társadalomban.

A gondoskodó példánál maradva, ha a nők állítólag természetüknél fogva gyereknevelésre, ápolásra születtek, akkor ezzel gyakorlatilag kijelentjük, hogy mindez alapvetően az ő felelősségük, a férfiaktól pedig már az is nagyon szép gesztus, ha besegítenek a teendőkbe. A jóindulatú szexizmus másik bökkenője, hogy a társadalom előszeretettel megveti azokat a nőket, akik valamiért nem felelnek meg - az egyébként igencsak szűk - nemére szabott kereteknek, mert mondjuk nem akarnak vagy nem tudnak gyermeket vállalni, nem heteroszexuálisak vagy éppen kinézetre nem férnek bele a klasszikus értelemben vett nőies kategóriába.

Plusz ne felejtsük el, mennyi sztereotípiát megfogalmaz a jóindulatú szexizmus a nőkkel kapcsolatban, ami már születésüktől fogva meghatározza mindennapjaikat, és millióknál fájó hiányérzetet teremt, amiért képtelenek megtestesíteni a világtól elvárt ideált. Az árral szemben evezőket pedig, vagyis akik tudatosan fittyet hánynak az elvárásokra, sokan különcnek, abnormálisnak bélyegzik.

Valamit továbbra sem tudunk a vallási előfeszítésről

Méghozzá azt, hogy mennyire tartósak a kísérletben tapasztalt viselkedésbeli változások, valamint megnyilvánulnak-e a való életben is: például tényleg negatívabban reagálunk egy nőre, ha mondjuk nem követi a hagyományos nemi szerepeket? Illetve fontos megemlíteni, hogy a jelen kutatás mindössze pár száz egyetemista diák bevonásával készült, így nem minősül reprezentatívnak. Mindenesetre jó volna felmérni, milyen hatása van az előfeszítésnek a magas szexizmussal jellemezhető országokban, illetve, hogy hogyan védekezhetünk befolyása ellen.

(Fotó: Getty Images Hungary)