Martin Schiller, a Koppenhágai Egyetem docense és munkatársai végezték azt a nemrégiben megjelent kutatást, amelyben meteoritok vizsgálata során új elmélet született bolygónk kialakulásáról. A korábbi elmélet, miszerint a bolygócsírák kialakulásához sokszor tízmillió év kellett, úgy tűnik megdőlt, merthogy az mindössze ötmillió év alatt végbemehetett. Amennyiben ugyanis a Naprendszer 4,6 milliárdos életkorát huszonnégy órának vesszük, akkor a proto-Föld létrejötte mindössze körülbelül másfél perc lehetett. A proto-Föld kialakulása pedig nagy ütközések helyett porszemcsék találkozásából, majd egymásra halmozódásából születhetett. Schiller szerint a jelenség így zajlott:

„Bolygónk a szó szoros értelmében porszemcsék összetapadásával keletkezett, melynek során milliméteres nagyságú szemcsék sokasága lerakódott, fokozatosan növelve ezáltal a bolygócsírát. Míg az eddig ismert elmélet nagyobb méretű testek sorozatos ütközésének tekinti a folyamatot."

A kutatók különböző típusokba tartozó meteoritok vasizotóp-arányait vetették össze, melyekből megállapították, hogy az úgynevezett CI-típusba tartozó szenes kondrit meteoritoké azonos a földi vaséval. Ezek ősi eredetű meteoritok, amiket létezésük alatt nem ért olvadás vagy bármilyen más külső hatás, ami átalakította volna szerkezetüket, ennélfogva felhasználhatók a korai Naprendszer folyamatainak vizsgálatánál. Ugyanezen mechanizmus miatt esélyes, hogy a Naprendszer külső régióiban keletkeztek a hasonló típusú meteoritok elődei.  Mivel vasizotópjaikat a Föld köpenyével, vagyis a mag és a kéreg közti területtel egyezőnek találták, Schillerék úgy vélik, a köpeny összetétele megegyezik az általuk vizsgált meteoritok anyagával. A felépítő porszemcsék akkor kerülhettek a Naprendszer belsőbb területeire, amikor pár százezer év elteltével a protoplanetáris korong anyaga eléggé lehűlt, amitől a porszemcsék összetétele érintetlen maradhatott. Ám azért, hogy a Föld köpenyében található vas izotóparányai megegyezzenek a porszemcsékével, a bolygó magas vastartalmú magjának ekkorra már ki kellett alakulnia, illetve elkülönülnie. Ez pedig csak a vasmag gyors kialakulásával valósulhatott meg.

„Ha a Föld születése egy összevissza ütközésekből álló folyamat eredménye lett volna, nem létezne olyan meteorit, melynek vasizotóp-összetétele pontosan megegyezne azzal, amit az ilyen ütközéses keveredés létrehozna.”

Legújabb elméletüket a kutatók más bolygórendszerekre is kiterjesztenék, mivel szerintük azok is sokkal hamarabb megszülethetnek, mintha ütközések alakítanák ki. Martin Bizarro, a kutatás társszerzője kiemelte, hogy ha sikerül megérteni a bolygókeletkezési folyamatokat, azt is megtudhatjuk, mennyire lehet gyakori például, hogy kialakulása közben víz kerül egy adott bolygóra.

"Ha az elméletünk helyes, akkor a Földhöz hasonló körülmények közt született bolygókon víznek is kell lennie, mivel az a porszemcse-kirakódás mellékterméke. Tehát az élethez szükséges, általunk ismert feltételek egyik legfontosabb eleme a világegyetem más bolygóin is létezhet.”

Egy másik, a jelenlegitől független tanulmányban ugyancsak a fenti keletkezés mellett érvelnek: a New Horizons űrszonda által mért adatok alapján az Arrokoth, a Kuiper-övi objektum vizsgálata szintén arra utal, hogy a bolygókezdemények keletkezése finom egybeolvadások következménye. Míg a Marsról pont ellenkező információt közöltek; a keletkezési folyamat ott alighanem tovább tartott, valószínűleg nagy becsapódások közepette.