A csillagászok betáplálták egy szuperszámítógépbe a Nap és a körülötte keringő bolygók pályáit, majd az egész modellt 10000 évvel előre ugratták az időben. Ezután visszakövették a pályákat, miközben aszteroidák hagyták el a Föld felszínét.  Ezt követően egy időben visszafelé haladó számításba integrálták az előbbi szimuláció aszteroidáit, hogy megfigyeljék, ezek ma hol helyezkednének el. Ezáltal létrehoztak egy adatbázist olyan feltételezett aszteroidákról, melyek el fogják találni a bolygónkat.

A neurális hálózat betanításához „visszaforgatták az időt”, hogy megfigyeljék, a már ismert aszteroidák miként találják el (ismét) a Földet. Ezáltal létrejött egy katalógus ezekből az égitestekből, amit a hálózat tanításához használtak fel.

A neurális hálózat maga elfut egy laptopon, de a teljesítményigényes számításokhoz már a Leideni Egyetem új szuperszámítógépét, az ALICE-t használták. A kutatók az eljárást Veszélyes Tárgy Azonosításnak nevezik, azaz angolul Hazardous Object Identifier-nek, aminek rövidítése, a HOI egyébként hollandul azt jelenti, hogy helló.

A neurális hálózat az eddig ismert, a Föld közelében elhelyezkedő tárgyak mellett több más, potenciálisan veszélyt jelentő égitestet is azonosított. A HOI például felfedezett 11 olyan aszteroidát, amelyek 2131 és 2923 között a Föld-Hold távolság tízszeresénél közelebb haladnak el bolygónkhoz, és 100 méternél nagyobb átmérővel rendelkeznek.

Egy ekkora „kavics” becsapódásának ereje sok száz atombomba felrobbanásával lenne egyenértékű, és egész városokat tüntethetne el.

Szerencsére elég kicsi az esély arra, hogy ezek egyike valóban el is találja a planétánkat.

Ezeket az égitesteket az űrügynökségek azért nem azonosították potenciálisan veszélyesként, mert eddig hagyományosan drága, és a minél nagyobb számítási kapacitáson alapuló valószínűségszámítással próbálták kikalkulálni, hogy egy aszteroida veszélyes lehet-e vagy sem. Az aszteroidák pályája azonban olyannyira kaotikus, hogy időnként ez az eljárás csődöt mond.

A holland tudósok ezután tesztelésként a hálózatot lefuttatták a NASA által nyilvántartott 2000 aszteroida adatain, és a HOI számításai 90,99 százalékosan pontosnak bizonyultak azzal kapcsolatban, hogy ezek közül melyik lehet a Földre veszélyes.

A csapat most azon dolgozik, hogy a HOI még megbízhatóbb legyen, és reményeik szerint módszerüket idővel az űrügynökségek is átveszik, mivel ez gyorsabb a jelenleg használt számítási módoknál. A gyorsaság pedig nagyon fontos lehet, ha ténylegesen egy nagyobb űrszikla becsapódását kell megakadályozni.

A HOI eredményeit leíró tanulmányt elfogadta közlésre az Astronomy & Astrophysics.

(Kép: Pixabay)