Az India Times írt nemrégiben egy, a világban jelenleg zajló eseményről, mely szerint a vírushelyzet miatti alacsonyabb üzemanyagigény és a megújuló energia növekedése nyomán az olajipar újradefiniálta magát, vagyis egyre több olajipari vállalat foglalkozik olcsó műanyag-csomagolás előállításával, melyeket az alacsonyabb és közepes jövedelmű országokban értékesíthetnek. Mi ezzel a gond? A New York Times és az NPR beszámolója alapján mindenekelőtt az, hogy nagyon sok ország még a helyben termelt műanyagok újrahasznosítását sem tudja megoldani, nemhogy az importált árukét.

Arról nem beszélve, hogy a fejlődő világ országait gyakran használják szeméttelepnek a magasabb jövedelmű nemzetek.

Erre jó példa, hogy az USA az elmúlt időszakban lobizással próbálja aláásni Kenya törvényeit, az ottani zacskótörvények ugyanis a legszigorúbbak a világon. Plusz, ahogy írtuk, a fejlődő világban felhalmozódott hatalmas mennyiségű műanyag hulladékot nem kezelik megfelelően: általában hulladéklerakók létesítésével, illetve égetéssel kezelik a helyzetet, csakhogy a műanyagok elégetése során mérgező vegyi anyagok szabadulnak fel. A levegőn kívül pedig az újrafeldolgozó vagy hulladéklerakó létesítményekből évente több millió tonna műanyag kerül a folyókba, tavakba, tengerekbe és óceánokba, és persze a talajba. Egy közelmúltbeli kínai tanulmányban például arról írnak, hogy a műanyaggal szennyezett területeken jelentősen lecsökkent a rovarok és férgek száma, valamint faji sokfélesége a talajban. (A kutatók szerint ennek valószínűleg az LDPE, azaz a polietilén, a legszélesebb körben használt műanyag az oka.

Biológiailag lebomló vegyülettel kísérleteznek

A háztartásokból és munkahelyekről származó műanyaghulladékok, mint mondjuk a műanyagzacskók, összegyűjthetők, tisztíthatók és kombinálhatók természetes anyagokkal, például fűrészporral. Ezek az új kompozit anyagok stabil formában rögzítik a mikroműanyagot - lényegében a műanyag törmeléket -, megakadályozva annak elszakadását és szétszóródását a talajban, illetve az óceánban. Az új fejlesztések mindemellett felválthatják a kőolajból származó műanyagokat, és véget vet az ismétlődő műanyaggyártásnak. Bár az út még hosszú a vágyott jövőkép megvalósulásáig, az indonéz Észak-Szumátrai Egyetem kutatói nagyot léptek előre, ugyanis kifejlesztettek egy újfajta műanyagot LDPE és fűrészpor keverékéből:

az első teszten kiderült, hogy ha eltemetik a földbe, az Indonéziában őshonos termeszek képesek megemészteni a keveréket.

Ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy még további tesztekre is szükségük lesz, mert az még nem világos, hogy az állatok teljesen megemésztik az LDPE-t, vagy csupán mikro- és nanoműanyagra bontják.

Nagy a kontraszt az ott élő népek között

Észak-Szumátra ökoszisztémái nagyon sérülékenyek, a hely ráadásul esőerdők, rinocéroszok és tigrisek otthona - olvasható a UNESCO jelentésében. Az itt élő közösségek ellenben nem szívesen mondanának le a fogyasztási cikkek, a feldolgozott élelmiszerek, a gyógyszerek és a műanyag csomagolással járó egyéb áruk nyújtotta kényelemmel, nem úgy az azokkal járó hulladékkal. E közösségek többségénél viszont nem léteznek szakszerű hulladékkezelési szolgáltatások, így számukra az égetés és az eltemetés az egyetlen lehetőség. A BBC szerint ráadásul amíg a közeli indonéz Java-szigeten az emberek az átlagoshoz viszonyítva magasabb életszínvonalat élveznek,

nincs még egy olyan hely a világon, ahol a folyókban ilyen mértékű a műanyagszennyezés.

Az új fa-műanyag kompozit a fejlesztők reményei szerint helyettesítheti a fát, a műanyag burkolatokat vagy kerítéseket, kivezetheti a műanyag hulladékot a környezetből, és enyhítheti az erdőkre nehezedő nyomást az építkezések miatt. De ehhez mindenekelőtt tesztelniük kell az anyag biztonságosságát. Biztonságosság alatt értik például azt, hogy még nem tudják, mennyire tűzveszélyes, viszont mindenképp szeretnék elkerülni az olyan baleseteket, mint ami nemrég Ausztráliában történt, miután kigyulladt és leégett egy újrahasznosított műanyagból készült épület.

Kenya és zacskóbűnözés

Hogy mekkora úr a megszokás, azt remekül példázza, hogy hiába tiltották be Kenyában az évente milliós nagyságrendben eldobált műanyag zacskókat, egyesek mégis képtelenek lemondani róluk, és akár több hónapnyi börtönt kockáztatnak ezért. A tiltás előtt évente csak a szupermarketekben évente mintegy százmillió zacskó fogyott, amelyek rendre az utcán végezték, a kenyai környezetvédő szervezet, a NEMA szerint súlyos károkat okozva a természetnek és a gazdaságnak. A zacskók eldugították a csatornákat, esős időben vízzel árasztva el a városokat, fennakadtak a növényeken, elcsúfították a látványosságokat, elárasztották a legelőket és a halászterületeket (a városok környékén élő tehenek felénél találtak zacskót az állatok gyomrában). A tiltás végül 2017-ben, többszöri próbálkozás után lépett érvénybe, és ez lett a legszigorúbb az egyébként egyre szélesebb körben terjedő hasonló intézkedések között.

Az importőröket akár négy év börtönre is elítélhetik, a hétköznapi felhasználók pedig több száz dolláros büntetésre és akár egy év börtönre számíthatnak.

Mamo Mamo, a NEMA igazgatóhelyettese szerint a helyi bíróságoktól függ, mekkora büntetést szabnak ki, a tavalyi adatok szerint eddig körülbelül háromszáz ügyben hoztak ítéletet, az eddigi legmagasabb büntetés pedig elérte az ezerötszáz dollárt. Sokan ezért inkább áttértek valamilyen alternatívára, például szövettáskára, újságpapírra vagy polipropilén zacskóra, ami mentesült a tiltás alól. A polipropilén elvileg kevésbé ártalmas a környezetre, viszont a gyártók lassacskán észrevétlenül visszatértek a silányabb, valójában csak egyszer használható zacskógyártáshoz, amiket aztán az emberek ugyanúgy szétszórtak, mint a korábbiakat.

További nehézségeket jelent a zacskókartellek megjelenése: külön iparág épült erre, a maffiózók Ugandából, Szomáliából és Tanzániából csempészik át a zacskókat.

Feltehetőleg ugyanezen társaságok látják el szatyrokkal Ruandát is, ahol már 2008-ban betiltották azokat. Úgy tűnik egyébként, hogy Ruandában hatásosabban működik az intézkedés, pedig ott csak hatvanegy dolláros bírságot kell fizetniük a szabályszegőknek. Geoffrey Wahungu, a NEMA igazgatója szerint a kenyaiaknak szükségük volt a büntetésekre ahhoz, hogy komolyan vegyék a problémát. Hozzátette, hogy főként az importőrökre csaptak le, az viszonylag ritkán fordult elő, hogy civileket büntettek. James Wakibia környezetvédő aktivista szerint az eddigi intézkedések nagy része hasznos, bár az ócska minőségű szétszórt zacskók ugyanúgy veszélyeztetik a környezetet, mint a tiltás előtt eldobáltak, mégis úgy becsüli, hogy Kenya története mintegy nyolcvan százalékban mégis sikeres.

(Fotó: Unsplash/MihályKöles, HermesRivera)