A műanyaghulladék mennyisége az egyszer használatos eszközök, illetve velük karöltve az „eldobható” kultúra elterjedésével ugrott meg világszerte olyannyira, hogy a hulladékkezelők már képtelenek tartani vele a lépést.

Számítások szerint évente nyolcmillió tonna nagy méretű műanyag kerül az óceánokba, illetve másfél millió tonnányi az a mennyiség, ami már mikroműanyagként 'indul útnak'.

A szárazföldek szennyezéséről jelenleg nem készült olyan számítás, amely összehasonlíthatóvá tenné azt az óceánival, amennyiben viszont a jelenlegi ütemben folytatódik a műanyagtermelés és eldobás, akkor a környezetbe jutó műanyag szemét mennyisége 2050-re megduplázódik. A megoldások helyszíntől függően változhatnak, de a két fő irány a hulladékkezelés átalakítása, illetve a műanyaggyártás csökkentése, kiváltása alternatív anyagokkal. A felméréshez kifejlesztett modellt P2O-nak (Plastic-to-Ocean) nevezték, és segítségével kiszámították a kommunális hulladékból eredő nagy méretű műanyagok, valamint a különféle eredetű mikroműanyagok sorsát, a kezelés hozzávetőleges költségeivel egyetemben. A számításokat kiterjesztették a műanyagok iránti növekvő igény, a növekvő népesség adataira, valamint hozzászámolták a hulladékkezelés költségeit, az adott terület és népesség földrajzi elhelyezkedését, illetve a népességek gazdasági helyzetét. A teljes komplex adatsort az alábbi öt lehetséges esetre modellezték:

1. minden marad a régiben;
2. begyűjtés és hulladéklerakás;
3. újrafeldolgozás;
4. csökkentés és helyettesítés;
5. a teljes rendszer átalakítása,

amelyben minden lehetséges lépést együttesen tesznek meg. Az eredmények a különböző földrajzi régiók és gazdasági helyzetű országok tekintetében eltérnek, de globális szinten számítva, ha az összes lehetséges lépést megtesszük 2040-ig, a 2016-os szemétmennyiséghez képest negyven százalékkal csökkenthetjük a vízbe kerülő műanyagmennyiséget. Az arány a „minden marad a régiben” helyzetével számított mennyiséghez viszonyítva hetvennyolc százalékos csökkenést mutat. Számszerűsítve ez annyit tesz, hogy

még ha most rögtön neki is látunk az intézkedéseknek, akkor is hétszáztíz millió tonna műanyag jut 2040-ig a vizekbe.

A természetben felhalmozódó műanyag mennyiségének növekedése ellen a legnagyobb fegyvert az jelenti, ha globálisan és összehangoltan csökkentjük a műanyagfogyasztást, növeljük a többször felhasználható műanyagok arányát, a hulladék begyűjtését és újrahasznosítását, biztonságosabbá tesszük a szemétlerakókat, és fejlesztésekkel támogatjuk a műanyag értékláncának rendszerét. Ez azonban azonnali cselekvést igényelne, üzleti, kormányzati és lakossági döntésekkel és tettekkel.

(Fotó: Needpix)