A földi totális fogyatkozás „fotogén egybeesése” nagyon látványos, mert a Nap bár ~400× nagyobb, ~400× távolabb is helyezkedik el, mint a Hold – így a két égitest Földről látható átmérője közel azonos. Ráadásul nemcsak ez egy ritka, „kozmikus véletlen”, hanem az is, hogy mi ezt egyáltalán láthatjuk: a konstelláció időben átmeneti, mert a Hold évente ~3,8 cm-rel távolodik, vagyis néhány tízmillió év múlva már főleg gyűrűs napfogyatkozások lesznek. Ilyen értelemben tehát elképesztően alacsony eséllyel előforduló jelenségről beszélhetünk.
Az viszont nem igaz, hogy „csak a Földön” fordul elő teljes napfogyatkozás: a Jupiter nagy holdjai rendszeresen teljesen eltakarják a Napot a Jupiter nézőpontjából, míg a Marson Phobos és Deimos a kicsi látszó átmérőjük miatt inkább részleges/átvonulás-jelenséget produkálnak. A földi típusú, finoman „illesztett” totális fogyatkozás ugyanakkor kétségtelenül nagyon ritka lehet.