Galilei 407 éve észlelte, ám végül a "toll hegyével" fedezték fel a bolygót

2019 / 12 / 28 / Perei Dóra
Galilei 407 éve észlelte, ám végül a
Az égi jelenségek kémlelése már az ókori csillagászok fantáziáját is mozgatta, az emberiség történetében ugyanis ők készítettek először feljegyzéseket róluk. Az ember talán nem is gondolná, hogy már ekkor elkülönítették a mozdulatlannak látszó csillagokat a vándorló bolygóktól.

A geocentrikus világkép elterjedésével a Föld lett az univerzum központja, ezt követte az öt bolygó, vagyis a Merkúr, a Vénusz, a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz. Hamarosan feltűnt a színen a heliocentrikus világkép, ekkor pedig hatodikként a Föld is bekerült a bolygók sorába. William Herschel, német-angol csillagász 1781-ben felfedezte a hetedik, Uránusz égitestet, melyet korábban többször is észleltek, csak éppen csillagnak vélték. Pont, mint a híres Neptunuszt.

1612. december huszonnyolcadikát írtunk, amikor Galilei kiszúrt az égen egy különös égitestet, amit azonban állócsillagnak vélt, ezután pedig nem tulajdonított neki nagyobb jelentőséget. Valamivel később, 1795-ben Joseph Jérôme Lefrançais de Lalande csillagász kétszer, két különböző helyen is észlelte, első mérését viszont hibásnak tartotta. A Neptunusz tényleges felfedezéséig egészen 1846. szeptember huszonharmadikáig várnunk kellett, amikor is Johann Gottfried Galle német csillagász megtalálta távcsövével.

Mindennek köze volt az Uránusz mozgásában tapasztalt szabálytalanságokhoz, melyek 1821-22 környékén felerősödtek -mint később kiderült, az Uránusz és a Neptunusz együttállása miatt-. Thomas J. Hussey brit csillagász 1834-ben elsőként beszélt egy ismeretlen új bolygó lehetséges zavaró hatásáról,

George Biddel Airy, a királyi csillagda vezetője azonban bolond képzelgésnek tartotta az elméletet, és egyszerűen félresöpörte. Sőt, még akkor sem végezte el a számításokat igazoló megfigyeléseket, miután a szintén angol John Couch Adams 1845-ben kiszámította a felfedezésre váró bolygó koordinátáit.

Nem Adams volt az egyetlen, aki számításokat végzett, a francia Urban Le Verrier értekezést is írt a Neptunusz becsült nagyságáról és feltételezett pozíciójáról, majd 1846. augusztus harmincegyedikén benyújtotta azt a francia Akadémiának. Mivel az Akadémia munkatársai sem mutattak túlzott érdeklődést megfigyelései iránt, Le Verrier elküldte azokat Berlinbe. Levele Johann Gottfried Galle-nél landolt, aki még kézhezvételének éjszakáján, 1846. szeptember huszonharmadikán tanítványával, Louis d'Arrest-el a jelzett helytől egy fok távolságnyira megtalálta a feltételezett égitestet, amely másnapra elmozdult, vagyis immáron biztosra vehették, hogy nem csillag, hanem egy új bolygó áll a rejtély mögött. A felfedezés elsőbbségéért tudományos vita indult, ami végül konszenzussal zárult, Adams és Le Verrier pedig közösen osztozhattak a dicsőségben.

Francois Arago francia matematikus később találóan megjegyezte, hogy a Naprendszer legújabb bolygóját "a toll hegyével" azonosították. Le Verrier felfedezése egyúttal igazolta a Newton-féle gravitációs törvényt, és az ő javaslatára nevezték el a tengerek istenéről, Neptunuszról.

(Fotó: Findery, Pixabay)


Kozmikus rejtély - a legtávolabbi csillag valószínűleg egyáltalán nem az, aminek elsőre látszott
Kozmikus rejtély - a legtávolabbi csillag valószínűleg egyáltalán nem az, aminek elsőre látszott
Leleplezés a James Webb Űrteleszkóppal.
Az univerzum legelső molekuláit újraalkották egy áttörő kísérletben
Az univerzum legelső molekuláit újraalkották egy áttörő kísérletben
Az univerzum keletkezése után több százezer évig nem léteztek molekulák, de egyszer csak beindult a láncreakció.
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!
Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.



This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.