A geocentrikus világkép elterjedésével a Föld lett az univerzum központja, ezt követte az öt bolygó, vagyis a Merkúr, a Vénusz, a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz. Hamarosan feltűnt a színen a heliocentrikus világkép, ekkor pedig hatodikként a Föld is bekerült a bolygók sorába. William Herschel, német-angol csillagász 1781-ben felfedezte a hetedik, Uránusz égitestet, melyet korábban többször is észleltek, csak éppen csillagnak vélték. Pont, mint a híres Neptunuszt.

1612. december huszonnyolcadikát írtunk, amikor Galilei kiszúrt az égen egy különös égitestet, amit azonban állócsillagnak vélt, ezután pedig nem tulajdonított neki nagyobb jelentőséget. Valamivel később, 1795-ben Joseph Jérôme Lefrançais de Lalande csillagász kétszer, két különböző helyen is észlelte, első mérését viszont hibásnak tartotta. A Neptunusz tényleges felfedezéséig egészen 1846. szeptember huszonharmadikáig várnunk kellett, amikor is Johann Gottfried Galle német csillagász megtalálta távcsövével.

Mindennek köze volt az Uránusz mozgásában tapasztalt szabálytalanságokhoz, melyek 1821-22 környékén felerősödtek -mint később kiderült, az Uránusz és a Neptunusz együttállása miatt-. Thomas J. Hussey brit csillagász 1834-ben elsőként beszélt egy ismeretlen új bolygó lehetséges zavaró hatásáról,

George Biddel Airy, a királyi csillagda vezetője azonban bolond képzelgésnek tartotta az elméletet, és egyszerűen félresöpörte. Sőt, még akkor sem végezte el a számításokat igazoló megfigyeléseket, miután a szintén angol John Couch Adams 1845-ben kiszámította a felfedezésre váró bolygó koordinátáit.

Nem Adams volt az egyetlen, aki számításokat végzett, a francia Urban Le Verrier értekezést is írt a Neptunusz becsült nagyságáról és feltételezett pozíciójáról, majd 1846. augusztus harmincegyedikén benyújtotta azt a francia Akadémiának. Mivel az Akadémia munkatársai sem mutattak túlzott érdeklődést megfigyelései iránt, Le Verrier elküldte azokat Berlinbe. Levele Johann Gottfried Galle-nél landolt, aki még kézhezvételének éjszakáján, 1846. szeptember huszonharmadikán tanítványával, Louis d'Arrest-el a jelzett helytől egy fok távolságnyira megtalálta a feltételezett égitestet, amely másnapra elmozdult, vagyis immáron biztosra vehették, hogy nem csillag, hanem egy új bolygó áll a rejtély mögött. A felfedezés elsőbbségéért tudományos vita indult, ami végül konszenzussal zárult, Adams és Le Verrier pedig közösen osztozhattak a dicsőségben.

Francois Arago francia matematikus később találóan megjegyezte, hogy a Naprendszer legújabb bolygóját "a toll hegyével" azonosították. Le Verrier felfedezése egyúttal igazolta a Newton-féle gravitációs törvényt, és az ő javaslatára nevezték el a tengerek istenéről, Neptunuszról.

(Fotó: Findery, Pixabay)