Ez a nézet annak ellenére terjedt, hogy már a fennmaradt germán sagák is kiterjedt és komplex leszármazásokról írtak. Valójában a bizonyos körökben akár a fehér felsőbbrendűséget is szimbolizáló szőke viking harcos épp olyan mesterséges történelmi betoldás, mint a szarvakkal ellátott viking sisak: a késő 19. századi Európa egyik mítosza, amely a kor nacionalista mozgalmaiból eredt.

A napokban a Nature-ben publikált új tanulmány pedig egzakt bizonyítékát nyújtja annak, hogy a fenti kép valójában mennyire hamis – írja a National Geographic. A tanulmány tehát alátámasztja a történészek és régészek eddigi feltételezéseit, miszerint a vikingeknek nevezett emberek valójában etnikailag egyáltalán nem voltak homogének, és sokkal összetettebb viszonyrendszerben éltek, mint amit a 19. századból eredő, romantikus kép alapján feltételeznénk.

Kik voltak a vikingek?

A viking szó eredetét tekintve rengeteg jelentéssel rendelkezik. Ezek közt akad, ami a fosztogatásra, más a kalózkodásra, megint más a felfedezésre utal. A viking szót egyébként jellemzően az erőszakos cselekmények elszenvedői alkalmazták skandináv hajósok azon csoportjára, akik i.sz. 750 és 1050 közt járták a vizeket, abban az időszakban tehát, amit viking korként tart számon a történelem.

A legalaposabb genetikai tanulmány a vikingekről

A most publikált genetikai vizsgálat tehát a legnagyobb, amit a vikingek kapcsán valaha is végeztek. A vizsgálatok 10 éven át tartottak, a kutatókat Eske Willerslev (Cambridge) vezette. A Skandináviából származó mintákat a Koppenhágai Egyetem szolgáltatta, ezek mind jellemzően a viking korból származnak, de korábbi és későbbi leletek is előfordultak. A csapat azonban szerte Európából (sőt a kontinensen kívülről is) gyűjtött be emberi maradványokat viking sírokból és temetkezési helyekről. Végül 442 viking kori genomot vizsgáltak meg. Ezek pedig skandinávián kívül akár olyan távoli helyekről is származhattak, mint a mai Olaszország vagy Ukrajna területe, sőt még Grönlandról is érkeztek minták (ahol, mint kiderült a viking kolónia nem a klímaváltozás miatt omlott össze).

Az eredmények

Az analízis alapján a vikingek diverz népesség voltak. A felmenőik közt pedig vadászó-gyűjtögető életmódot folytató népek, farmerek és más, az eurázsiai sztyeppékről származó populációk fordultak elő. A kutatás azonban beazonosított három nagyobb helyet, ahol a helyiek keveredtek a többi népcsoporttal. (Ezek amúgy mind fontos kereskedelmi csomópontok voltak.) Az egyik ilyen hely a mai Dánia, kettő pedig a mai Svédország területén található. Érdekesség, hogy ezeken a helyeken amennyire keveredett a népesség, a genetikai adatok alapján a három pont lakossága már jóval kevésbé kereste egymás társaságát: tehát kevés közös leszármazottat sikerült beazonosítani. Ennek okára csak feltételezések vannak, például hogy ezek a csoportok valamiért ellenségként tekintettek egymásra.

Az mindenesetre bizonyos, hogy a vikingek nem egy homogén csoport volt. A legtöbben kevert frigyekből származtak, az ősök közt pedig skandinávok, dél-európaiak, európaiak vagy akár lappok vagy más néven: számik (skandináv őslakosok) is előfordultak. Sőt skóciában még olyan temetkezési helyet is találtak, ahol a régészeti leletek alapján viking nyugodott, a genetikai adatok alapján azonban az illetőnek egyáltalán nem volt skandináv származása.

Kiderült ráadásul az is, hogy a mai, modern skandinávok is csak távoli genetikai kapcsolatban állnak a vikingekkel. Ez a rokonsági fok a svédek esetén 15-30 százalék közt mozog, vagyis ekkora arányban található a felmenőik közt olyan, aki ezen a területen élt 1300 évvel ezelőtt. Magyarán a viking kort csak még több népvándorlás és ezzel járó keveredés követte. Ráadásul a viking korban elég kevesen feleltek csak meg a fent részletezett, elterjedt viking képnek. A vizsgált alanyok zömében sötétebb hajjal és szempárral rendelkeztek, mint a véletlenszerűen kiválasztott, modern dánok egy csoportja.

A kirajzás egyébként úgy nézett ki, hogy a dániai vikingek jutottak el Angliába, míg a svéd vikingek a Baltikumba, a mai Norvégia területéről pedig Írországba, Izlandra és Grönlandra vándoroltak.

Mi teszi a vikinget?

A mostani adatok csak megerősítik a feltételezést, hogy a viking szó nem annyira emberek homogén származású csoportját, mint inkább egy elképzelést és egy kultúrát jelölt. Az Írországban és – a már említett – Skóciában talált maradványok például genetikai szempontból semmilyen skandináv genetikai kapcsolatot sem mutattak, tisztán ír, illetve skót származásúak voltak. Ennek oka a régészek szerint, hogy kereskedő skandináv diaszpórák jelentek meg mindenhol, Amerikától az ázsiai sztyeppékig, itt pedig nem csak a javak cseréje folyt, de az ideáké, technológiáké és a nyelvé, valamint a társadalmi-politikai struktúráké. Ezeken a helyeken tehát ezeknek egyfajta evolúciója zajlott, a vikingek útja pedig különösen sikeresnek bizonyult ahhoz, hogy mások is átvegyék.

Maradtak nyitott kérdések

Persze maradtak még rejtélyek. Például genetikai értelemben (is) keveset tudunk az amerikai vikingekről, mivel a mostani vizsgálatnál nem volt ehhez minta, így az első európai telepesek származását a kontinensen továbbra sem ismerjük. Keletről pedig szintén több mintára lenne ahhoz szükség, hogy a vikingek szerepét vizsgáljuk a korai orosz állam kialakulásában – ez azonban egy politikával és nemzeti érzelmekkel eléggé terhelt téma.

(Kép: Pixabay)