A friss felvételeken nem található megbízható jel arra, hogy az ATLAS körül apró kísérődarabok keringenének; a Mars körül működő ExoMars TGO halvány csíkjai inkább zajnak tűnnek, semmint valódi testeknek. Ha viszont a 3I/ATLAS természetes üstökös, a napfény melege megrepesztheti: az illékony jég szublimál, gázsugarak porral és kaviccsal lövellnek ki, és „rakétahajtóműként” gyorsíthatják a forgást.

Az aszteroidák gyenge belső szerkezete – amilyet például a 67P/Churyumov–Gerasimenko esetében láttunk – ilyenkor könnyen enged. A gyors pörgés okozta a 332P/Ikeya–Murakami darabolódását is, míg az árapályerők szaggatták szét a Shoemaker–Levy 9-et: 21 darabja mintegy 1,1 millió kilométer hosszan sorakozott fel, mielőtt a Jupiterbe csapódott.

„Tartsuk rajta a szemünket ezen a pelyhes fényfolton, és nézzük, független fénypöttyökre esik-e szét” – írja Avi Loeb.

Röviddel perihélium után az ESA JUICE, majd november–decemberben földi távcsövek figyelik tovább. Hamar kiderül, morzsálódó üstökössel van-e dolgunk – vagy egy technológiai „anyaűrhajóval”, amely miniszondákat ereszt szét, mint a pitypang a magvait.