„Nincs protokoll a Föld közelében működő idegen eszközök felfedezésére”

– hangzik a kijózanító felelet a cikk címét adó kérdésre. Loeb szerint ugyan létezik egy 2005-ös kongresszusi megbízás bizonyos „kozmikus fenyegetésekre”, de az a >140 méteres (focipálya-méretű) kisbolygókra fókuszál; a technológiai eredetű eszközök viselkedése ehhez képest kiszámíthatatlan. Loeb egy fehér könyvet már be is nyújtott az ENSZ-hez a témában, nemzetközi bizottság felállítását sürgetve.

Loeb kitért a NASA-adatok késésére is, ami szerinte „nem a földönkívüli intelligencia, hanem a földi butaság” – a kormányzati leállás következménye. Hozzátette: a NASA által pedzegetett ősi marsi életnek sincs köze a 3I/ATLAS-hoz.

Loeb becslése szerint a 3I/ATLAS technológiai eredetének esélye jelenleg 30–40 százalék. Ezt a következő hónapok mérési kampányai pontosíthatják: a Juice 2025 novemberében figyelheti az objektumot; a földi és űrtávcsövek a 2025. december 19-i legközelebbi megközelítéskor (269 millió km) fókuszálnak majd rá; a Juno pedig 2026. március 16-án, amikor a Jupiterhez 54 millió km-re kerül. Figyelni fogják a nem gravitációs manővereket (vagyis az esetleges meghajtás jeleit), illetve az objektum esetleges darabolódását.

A tágabb kérdésre, hogy mi legyen a következő lépés, Loeb válasza: térképezzük fel az egész eget, és minden irányból gyűjtsünk adatot az intersztelláris objektumokról. A Rubin Obszervatórium (NSF és DOE) a déli ég alatt hamarosan sorra találhat új jövevényeket; egy teljes riasztórendszerhez azonban ennek az északi „ikertestvérére” is szükség lenne, nagyjából hasonló költségen. Ha viszont egyszer igazoltan idegen technológiába botlunk, a finanszírozás valószínűleg ezerszeresére ugrana.