Hát ez gyors volt, mint a Raider – mondhatnánk, hiszen csak két hónappal az első repülési tesztet követően a B-21 Raider, igaz, csak alacsony kezdeti darabszám mellett, máris gyártásba került – jelentette be a közelmúltban a Pentagon a The War Zone híre alapján. Ez már csak azért is nagy szó, mert a B-21 Raider technológiai szempontból jelenleg a világ legfejlettebb harci repülőgépe, aminek a tavaly év végi tesztrepüléséről mi is írtunk:

Először repült világ legfejlettebb bombázója, a B-21 Raider A Raider a második lopakodó bombázó a világtörténelemben, valamint a jelenlegi legfejlettebb bombázó. A következő generációs B-21 először emelkedett a magas égbe.

A gyártási szerződést értelemszerűen a fejlesztő Northrop Grumman, az ismert repülőgép- és védelmi technológiai vállalat nyerte el, viszont a szerződéssel kapcsolatos konkrét részletek, például annak értéke, valamint a megrendelt repülőgépek száma nem kerültek nyilvánosságra. Mint azt dr. William LaPlante, védelmi miniszterhelyettes egy közleményben elmondta:

“A B-21 Raider lopakodó bombázó gyártása előrehaladott állapotban van. Az elmúlt ősszel a földi- és repülési tesztek eredményei, valamint a csapat kiforrott gyártási tervei alapján engedélyt adtam a B-21-esek gyártásának megkezdésére alacsony darabszám mellett.”

Mindez azt jelenti, hogy a gyártó, tehát a Northrop Grumman, kezdetben kisebb szériákat gyárt a repülőgépből, hogy lehetővé tegye a tervezési és gyártási folyamatok finomítását, valamint a potenciális hibák és problémák korai azonosítását és orvoslását. Ez az eljárás egyébként megszokott a komplex és fejlett technológiájú védelmi rendszerek, például tehát a B-21 Raider esetében, ahol fontos a folyamatos tesztelés és fejlesztés a teljes léptékű gyártás megkezdése előtt.

Mint arról fentebb írtunk, a B-21 Raider, más néven Cerberus már megkezdte a tesztrepüléseket a kaliforniai Edwards légibázisról, és a hat gyártás előtti modellből egy jelenleg is repül, a többi pedig az építés különböző szakaszaiban van – némelyikük várhatóan üzemképessé válik.

A védelmi miniszterhelyettes közelményéhez csatolt levélben az egyik védelmi hivatalnok így nyilatkozik:

“Ez a gép váltja fel a B-1B Lancert és a B-2 Spiritet, hogy stratégiai elrettentésként szolgáljon a felmerülő globális fenyegetésekkel szemben. Várhatóan a 2020-as évek közepén áll szolgálatba, legalább 100 repülőgép legyártása a cél.”

Az Air Force Rapid Capabilities Office (AFRCO) irányítja a beszerzési programot, mondta a tisztviselő, hozzátéve, hogy “gyorsabban kötelékbe állhat így a bombázó, mint az az új repülőgépek esetében korábban történt“.

„Az AFRCO stratégiája magában foglalja a tesztrepülőgépek megépítését a gyártás szempontjából a lehető legreprezentatívabb módon. A hagyományos repülési prototípus megközelítés helyett a B-21 tesztrepülőgépeket olyan küldetési rendszerekkel építik, amelyek ugyanazokat a gyártási folyamatokat és szerszámokat használják, mint a sorozatgyártásba került repülőgépek. Ez a fejlesztési megközelítés alapozta meg a termelés gyorsabb beindítását.”

A Northrop Grummannal együttműködve a légierő a B-21 digitális ökoszisztémájába is befektetett a repülőgép teljes életciklusa alatt. A gyártósoron felhasznált mérnöki és gyártási adatokat a repülőgéppel együtt szállítják, és modern együttműködési és karbantartási eszközökkel kombinálják, hogy a B-21 megfizethető legyen a vásárlás, üzemeltetés és a karbantartás szempontjából egyaránt.

A B-21-es bombázó kifejlesztésénél – tanulva a korábbi programokból – a kockázatcsökkentés volt a fő cél, amit úgy értek el, hogy már jól bevált és részben kiforrott rendszereket ötvöztek egy fejlett repülőgépvázzal. Ahogy arra a fenti cikkünkben is kitértünk, a B-21 mérete kisebb, mint a B-2-é, ami miatt kisebb tömeget (kevesebb fegyverzetet) képes szállítani, ugyanakkor a hatótávja így megnőtt az elődjéhez képest. A repülőgép egy nagyobb rendszercsalád része, amelynek sok eleme még nem ismert – de e család tagja például a Long-Range Stand-Off (LRSO) elnevezésű, lopakodó, nukleáris robbanófejjel ellátott hosszú hatótávolságú manőverező rakéta. Szintén része a rendszernek a feltételezések szerint az RQ-180 nevű stratégiai felderítő drón. Ezek azonban csak két összetevője egy nagyobb, számos egyéb fejlesztést magában foglaló ökoszisztémának, amely például a kommunikációs és hálózati innovációkat is magában foglalja.

(Kép: Northrop Grumman)