Gyilkos csapatok masíroznak az erdők, dzsungelek mélyén, a levélszőnyeg között, néha a fákon vagy akár a föld alatt is. Jobb messziről elkerülni őket, mert ami az útjukba kerül, azt elpusztítják - feltéve persze, hogy a zsákmány számukra kezelhető méretű: az emberek például biztonságban tudhatják magukat, de egyes kisebb gerincesek már áldozatául eshetnek a miniatűr hadseregnek. A katonák azonban, legyenek bármilyen jól képzettek, néha furcsa viselkedést produkálnak, és egészen bizarr módon lelik halálukat - tulajdonképpen ugyanaz a stratégia okozza vesztüket, ami más esetben olyannyira sikeresen működő ragadozókká teszi őket. Ez a halálspirál.

Az összefoglaló néven légiós hangyáknak nevezett hangyafajok közös jellemzője, hogy nincs állandó főhadiszállásuk, hanem nomád életmódot folytatnak, folyton úton vannak újabb és újabb élelemforrás után kutatva. Az együtt mozgó kolóniák hatalmas méretűvé duzzadhatnak, akár több tízmillió hangya tartozhat egy-egy csoporthoz, amelyek időnként tömeges rajtaütéseket rendeznek: ilyenkor több ezer vagy több millió katona egyszerre bukkan elő a fészekből, és hosszú sorokban haladnak előre, megölve és elfogyasztva minden élő-mozgó élőlényt, amivel elbírnak. Az áldozatok közé tartozhatnak a hangyáknál sokkal nagyobb állatok is, amelyeket néha feldarabolnak a könnyebb szállíthatóság miatt. A rajtaütések a legikonikusabb kollektív viselkedést jelentik az állatvilágban a kutatók szerint, és a csúcsát az együttes erővel véghezvitt gyűjtögető magatartásnak.

Mivel a katonák majdnem teljesen vakok, ezért az összehangolt mozgáshoz kémiai vegyületeken alapuló jelzést használnak, vagyis a hátrahagyott feromonok nyomát követve követik egymást a “vadászat” során. Ez a taktika kiválóan működik az esetek nagy többségében, de néha félresiklanak a dolgok, és a szorgos hangyák saját csapdájukba esve különös halált halnak. A halálspirálnak, vagy hangyamalomnak nevezett jelenség ugyanazon kollektív viselkedés kifejezése, ami a rajtaütések megszervezésében olyan sokat segít a hangyáknak, a spirál ugyanis akkor alakul ki, mikor a vak katonák olyan jelet kezdenek követni, ami sehova sem vezeti őket.

“Amikor a hangyák egy csoportja elszakad a fő gyűjtögető csapattól, elveszíthetik a feromonnyomot, és egymást kezdik követni. A csoport egy folyamatosan körbeforgó kört alkot, ami sokszor egészen addig töretlen marad, amíg a résztvevő hangyák el nem pusztulnak a végkimerültségtől.”

- magyarázza a Cornell Egyetem a hangyaőrlő malom furcsa működését.

A halálspirál tehát ugyanannak az éremnek a rosszabbik oldala, ami egyébként lehetővé teszi a légiós hangyák számára a túlélést, és amelyen az egész életmódjuk alapszik. Mivel a jelenség lényege az egyes hangyák “önállótlansága”, azaz, hogy nem hoznak saját döntéseket, hanem teljes mértékben az előttük haladóra támaszkodnak, a viselkedés az információs kaszkád egy megvalósulási formája. “Az információs kaszkád akkor alakul ki, mikor az egyének, megfigyelve az előttük lévő cselekvését és eredményeit, ugyanazt a cselekvést választják, függetlenül a saját információs jeleiktől.” - írják a UCLA kutatói, hozzátéve, hogy ez a viselkedési mód választ adhat olyan furcsának tűnő jelenségekre is, mint például a “tömeges viselkedés” gyakori hibái és szeszélyei.

Az információs kaszkád során az egyéni tudás nem játszik szerepet, az egyén ilyenkor másokra bízza magát, figyelmen kívül hagyva saját tudását.

Felmerülhet persze a kérdés, hogy ha a hangyák mindig csak egymást követik, akkor egyáltalán hogyan kezdődik egy rajtaütés, ki megy legelől, ki az, akit végeredményben a többiek szó szerint vakon követnek? Mégiscsak létezik egy közülük, aki többet tud, és vállalja a vezető szerepet? A Cornell kutatóinak vizsgálata felfedte a háttérben zajló folyamatokat: a megfigyelések szerint, amikor élelem utáni vadászatra kerül a sor, a nagy légióshangya-kolóniák esetében a fészket először elhagyó egyedek elsőre hezitálnak, zavarodottnak tűnnek, mivel nincs előttük feromonjel, amit követhetnének. Néha meg is fordulnak, és visszaszaladnak a többiek közé, közben persze feromonokat hagynak maguk után. A fészekben azonban egyre több hangya szeretné követni őket, és készen állnak az indulásra, így visszalökik őket, a kiáramló (majd visszatérő) hangyák pedig egyre hosszabb és hosszabb feromonnyomokat helyeznek el, ami egyre távolabb vezeti őket a kiindulási ponttól. Ebből az egymást lökdöső, kaotikusnak tűnő csoportból alakul ki végül a hangyák rendezett sora, ami aztán messzire jutva a környék rémévé válhat.

(Fotó: DALL-E 3, Clemzouzou69/Wikimedia Commons)

Európában is megjelent az egyik legveszélyesebb inváziós hangyafaj A vörös tűzhangya rendkívül sikeresen terjed a világban, de Európát eddig elkerülte. Mostanáig.