Jeremy Reimer az Ars Technicán írt részletesen arról, hogy mi vezetett oda, hogy a cég 1992-ben bemutathassa, majd hat évvel később megszűntesse az első kézi számítógépet (Personal Digital Assistant, PDA), ami egy teljesen új kategóriát teremtett a számítástechnikában. Amint Reimer felidézi, már a nyolcvanas évek közepén elkezdődött a projekt, amikor az Apple egy mára kissé komikus, de a jövőt egész jól eltaláló videóban mutatta be, hogy hogyan képzeli a számítógépek fejlődését: egy férfi egy kihajtható kütyün beszélget a virtuális személyi asszisztensével. Az Apple-nél a Macintosh asztali gépek sikere után több mérnök is megpróbálta megfejteni, hogy hogyan lehetne valami ilyesmit létrehozni.

Az első kísérletek kudarcot vallottak, volt olyan pillanat, amikor hatezer dollárért, vagyis mai értéken nagyjából négymillió forintért tudták volna piacra vinni a Newtont.

Az áttörés akkor jött, amikor egy Acorn nevű kis brit cég megtervezett egy olyan processzort, ami a megfelelő sebesség ellenére nagyon keveset fogyasztott. Az Apple befektetett hárommillió dollárt az Acornba - és megszületett az ARM-processzorok elődje, amelyek ma az Android és az iPhone készülékek mellett még az Apple számítógépeinek a javát, és a Windows-gépek egy egyelőre kisebb szeletét hajtják. A csip mellett a másik korszakalkotó gondolat az volt, hogy "okos papírként" tekintsenek a Newtonra: az ígéreteik szerint a kézi számítógép felismeri és digitális szöveggé, formákká alakítja a tulajdonosa írását, rajzait. Legendák szerint ehhez az is hozzájárult, hogy az Apple marketing-felelősének egy ismeretlen férfi a kezébe nyomott egy floppy lemezt a hotelszobája ajtajában, Moszkvában. A hordozó egy helyi írásfelismerő szoftver demóját tartalmazta, ami egy későbbi együttműködés keretében bekerült a Newton szoftverébe. A kütyü végleges méretéről pedig John Sculley akkori vezérigazgató döntött: akkora lett, hogy beleférjen egy zakózsebbe.

A Newtont 1992 májusában mutatták be az akkor még Chicagóban megrendezett CES kiállításon. A sajtó és a felhasználók is rendkívül lelkesek lettek, így a terméken dolgozók napi tizenöt-húsz órát ültek az irodában, hogy minél hamarabb piacra kerülhessen a kézi számítógép. Végül 1993 augusztusában jelent meg a Newton. Kilencszáz dollárba került, ami ma ezernyolcszáz dollárt érne. Ez a legújabb MacBook Prokkal helyezi nagyjából egy polcra a forradalmi eszközt. A fekete-fehér, nem világító kijelzős Newton legnagyobb gondja az lett, hogy nem ismerte fel igazán precízen a kézírást - olyannyira, hogy a Simpons rajzfilmsorozatban még parodizálták is emiatt. A kütyü a drága, de haszontalan eszköz szinonímája lett.

Farzsebforradalom

Az első Newtonon leginkább a névjegyzéket, a naptárat és a számológépet lehetett használni. Ám a sorozat már jó harminc éve is tudott e-könyveket olvasni, értelmezte a tulajdonos szabadszavas parancsait, mint ma Siri, sőt, lehetővé tette külső fejlesztőknek, hogy programokat írjanak rá, amelyek ráadásul telepítés nélkül, azonnal működtek. A későbbi modelleken javult az írásfelismerés, billentyűzetet lehetett hozzájuk csatlakoztatni, gyorsabb processzort és szebb képernyőt kaptak, ám így is csak kétszázezer fogyott belőlük, ami ma nagyjából fél napnyi iPhone-eladásnak felel meg. Igaz, az utóbbi talán nem is lenne lehetséges, ha nem lett volna a Newton.

(Fotó: Brooks Kraft LLC/Sygma via Getty Images, Francois LOCHON/Gamma-Rapho via Getty Images)

Az első iPhone szinte teljesen működésképtelen volt, mikor bemutatták Steve Jobs és az Apple alkalmazottai apró trükkök egész sorával érték el, hogy ez ne derüljön ki.