A jelenlévők valószínűleg azt gondolhatták, hogy az alkalmazottak már a bemutatót ünneplik, hiszen az iPhone-nal két és fél évnyi kemény munkájuk ért be. A valóságban azonban egyáltalán nem ez történt: az egyik vezető fejlesztő, Andy Grignon 2013-ban a The New York Times újságírójának elárulta, hogy a bemutató minden perce valóságos kínszenvedés volt számukra, ugyanis pontosan tudták, hogy a Steve Jobs által agyondicsért telefon bármelyik pillanatban meghibásodhat.

"Tudtuk, hogy Steve nem magát fogja hibáztatni, ha ez bekövetkezik" - mondta Grignon, amire nagyon is reális esély volt. A fejlesztő visszaemlékezése szerint

Jobs a bemutató előtti napokban több százszor próbálta végig az előadást, ám minden alkalommal felmerült valamilyen kisebb-nagyobb hiba: a telefon eldobta a hívást, megszakadt az internetkapcsolat, lefagyott vagy egyszerűen kikapcsolt.

A fejlesztők tehát megdermedve ültek az előadás alatt és imádkoztak, hogy a telefon ne akkor menjen tökre, amikor Jobs éppen azt a funkciót ecseteli, amiért ők feleltek. Grignonon különösen nagy volt a nyomás, hiszen az iPhone egyik vezető fejlesztőjeként ő és a csapata felelt a telefon rádiós kapcsolataiért, vagyis ha a bemutató közben elromlik a Bluetooth, a wifi vagy nem működik a hívás, ezt mind az ő nyakába varrták volna.

"Szóval ott ültünk valahol az ötödik sor környékén, mérnökök, menedzserek, mindenki - emlékezett vissza Grignon - és minden szegmens után whiskeyt ittunk. Nagyjából öten-hatan voltunk, és az előadás minden része után, aki felelős volt az adott fejlesztésért, ivott egy felest."

Az arany ösvény

A fejlesztők idegessége nem volt alaptalan, hiszen a próbák során kiderült, hogy a prototípusban szinte semmi sem úgy működik, ahogy kellett volna. A telefonon elküldhettél egy e-mailt és aztán internetezhettél rajta, de ha fordítva csináltad, a készülék azonnal összeomlott. Lejátszhattál rajta egy zene- vagy videórészletet, de lefagyott, ha egy teljes számot próbáltál rajta lejátszani. A még fejlesztés alatt álló alkalmazások hatalmasak voltak a telefon 128 megabájtos memóriájához képest, és a wifi valamint a mobilinternet stabilitásával is akadtak gondok.

Steve Jobs viszont ragaszkodott hozzá, hogy a telefon képességeit élőben demózza az egybegyűlteknek, így a fejlesztőknek nem volt más választásuk, mint hogy

sok-sok órányi próbálkozással kikísérletezzenek egy olyan sorrendet, egyfajta "arany ösvényt", amin pontosan végighaladva úgy tűnt, mintha a telefon kifogástalanul működne.

A bemutatón emellett is számtalan trükköt vetettek be, hogy az iPhone ne egy drága ócskavasnak tűnjön: a telefon memóriaproblémáit például úgy orvosolták, hogy Jobs több telefont használt, és amikor az egyik kezdett kifutni a memóriából, észrevétlenül kicserélte egy másikra, amíg az első újraindult.

A telefonhívások stabilitását az AT&T mobil adótornya biztosította, de a fejlesztők a biztonság kedvéért meghekkelték az iPhone szoftverét is, így a telefon a valóságtól függetlenül mindig maximális jelerősséget mutatott. Meg kellett oldani a wifi problémáját is, hiszen a népes bemutatón esélytelen volt, hogy a telefon stabilan tudjon kapcsolódni a hálózatra. "Még ha el is rejtettük volna a bázisállomás azonosítóját, ötezer kocka között úgyis lett volna valaki, aki rájön, hogyan törhetik fel a rendszert" - mondta Grignon, így végül azt találták ki, hogy az AirPort szoftverét feltörve japánra állították a routert. A szigetországban olyan wifi-frekvenciákat is használtak, ami az USA-ban le volt tiltva, így garantált volt, hogy senki sem fog csatlakozni a hálózathoz.

Az Apple alkalmazottjai mai szemmel nézve szinte kőkorszaki módszerekkel érték el, hogy minden tökéletesen működjön. A wifi például annyira labilis volt, hogy Grignon és csapata vezetékekkel hosszabbították meg a telefon antennáit, amelyek kifutottak a színpad mögé, így a vezeték nélküli jelnek kisebb távolságot kellett megtennie. Az iPhone emellett is tele volt vezetékekkel, ugyanis Jobs azt szerette volna, hogy a bemutatón a kivetítőn is élőben lehessen látni, mit csinál a telefonnal. Mivel Jobs nem akarta, hogy a kivetítőn az ujjai is látszanak, így a fejlesztők külön elektronikát építettek a telefon hátuljába, amit vezetékekkel kötöttek rá a projektorra.

Nem volt B-terv

És ha minden működött volna, még mindig ott volt a legkockázatosabb dolog, a nagy finálé. Jobs ragaszkodott hozzá, hogy a bemutató végén egyszerre mutathassa meg az iPhone legfontosabb tulajdonságait (zenelejátszó, telefon, internet). Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy Jobs berakta a Red Hot Chili Peppers egyik számát, amikor befutott egy hívás az Apple egyik vezetőségi tagjától, a nézőtéren ülő Phil Schillertől. A zene elhalkult, Jobs pedig fogadta a hívást, és előbb átküldött egy háttérképet Schillernek e-mailben, majd megbeszélt vele egy közös mozizást, amihez a műsort az interneten nézte meg. A hívás befejezésével végül visszatért a félbehagyott számhoz (ez a rész a videón nagyjából az 57. percnél kezdődik).

Amilyen lenyűgöző volt ez a széles körű funkcionalitás és egyszerű kezelhetőség 2007-ben, annyira valószínűtlen volt, hogy a prototípus kibírja hiba nélkül. Itt ráadásul már trükközni sem tudtak, hiszen Jobs élőben, szünetek nélkül használta a különböző funkciókat. Jobs viszont kockáztatott - és nyert. A bemutató hibátlanul lement, fél évvel később pedig, amikor a telefon boltokba került, a felhasználók már egy kifogástalanul működő iPhone-t foghattak a kezükbe. Vagyis pont olyat, amilyenre a bemutató alapján számítottak.

(Fotó: Getty, Ryan Tir/Flickr)